Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Sarkady Sándor: Az igazi Csinszka, avagy a csodálatosak Az értelmezés útjai
Az úriember megjelölés pedig — bárki láthatja a szövegösszefüggésből —, egyértelműen a korrekt magatartási formára, nempedig társadalmi hovatartozásra utal. Robotos azonban mit hámoz ki a nem igen palástolt női féltékenység soraiból? — A két ember „szemléleti idegenségét”! Egy-két tendenciózus kiemelés, egy értelemmódosító vessző eltüntetése, két különböző levél egybeolvasztása, egy kis alkotó fantázia — s az elhült olvasó agyában hideglelős sejtelem kél: Az „úrileány” el akarja vonni a forradalmár Adyt méltatlan politikai (és faji!) kapcsolatairól. Robotos többször él a szövegcsonkítás módszerével is, s ilyenkor az ő Ady- Csinszka koncepciójának megfelelő részeket megtartja, az annak ellentmondókat pedig egyszerűen elhagyja. „ .. . már pár hónapra a házasságkötés után válási szándékot táplált Ady” — kezdi idézni a szerző Rölöni vallomását a költő házasságáról. Érdemes kiegészíteni a sejtelmes három ponttal induló idézetet. íme, az eredeti mondat: „A családi életrajzírónak, aki rossz néven veszi a pár hetes asszonykától, hogy állandóan az ura mellett legyeskedik, nem róhatjuk fel komolyan, hogy elújságolja fontoskodva, hogy már pár hónapra a házasságkötés után válási szándékot táplált Ady.” Robotos, sajnos, fentartás nélkül a magáévá teszi azt az elfogultságot, ami főként a hagyatéki per miatt alakult ki Csinszkával szemben az Ady rokonságban. A „családi életrajzíró ezt az ellenszenvet visszavetíti a megelőző időszakokra is, s közléseit Roíbotos „eleve” hiteleseknek tekinti. Idézi ugyan az 1957- es irodalomtörténész tanácskozás véleményét, miszerint Ady Lajos könyve „sok megbízhatatlan adatot tartalmaz”, de rögtön hozzá is fűzi: ez „aligha jelenti azt, hogy egészében meg kellene kérdőjelezni” a családi életrajzíró adatait. (Nem is kérdőjelez meg Robotos Imre egyetlen Csinszkára kedvezőtlen adatot sem Ady Lajos könyvében). A szövegcsonkítás mellett Robotos szívesen használja az események és élet- tények önkényes csoportosításának és egyoldalú magyarázatának a módszerét is. Ha az olvasó jobb híján a szerző könyvéből lenne kénytelen megismerni ennek a szerelemnek és házasságnak a történetét, azt kellene hinnie, hogy Ady minden bújának-bajának, még végső összeroppanásának is, Csinszka volt az elsősorbani okozója. (Pl. diákköri bibliáját azért tépi össze, mert Csinszka miatt istennel, világgal meghasonlott, sokszor felötlő öngyilkossági gondolatát is szerencsétlen házassága táplálja, stb. — Meg kell jegyeznünk, hogy a biblia ügyét egyetlen „hiteles” dokumentum sem hozza összefüggésbe Csinszkával, s azt sem hallgathatjuk el, amit Robotos elhallgat: Adyt — öccséhez írt levele szerint — a szándékolt öngyilkosságtól éppen az tartja vissza, hogy szeretteire gondol: az „idesre”, Lajosra és „szegény Bertuka gyermekre”). A dokumentumriport íróját azonban az ilyesmi nem zavarja. Legfeljebb: „nemcsak Révész Béla, olykor Ady Endre maga is hitte vagy elhitte, hogy Csinszka nem véletlen jelenség, hanem sorsrendelés az életében”. Ezek után már nem csodálkozunk, amikor megtudjuk, hogy a költő halála — ugyan mi más is lehetett volna? — szabadulás „családi élete poklából”! Szökni .szökni „az otthon kedves, éltető melegéből!” — kiált fel tragikusan (vagy rossz májúan?) Robotos. Aztán egy gyors, ügyes „képbevágás” Ady Lajos könyvéből: „Felesége áldozatosan ápolja, s ő megátkozza: Légy átkozott, mert te tetted tönkre az életemet!” 136
