Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - SZEMLE - Sarkady Sándor: Az igazi Csinszka, avagy a csodálatosak Az értelmezés útjai

Az igazi Csinszka avagy a csodálatosak Az értelmezés útjai

(JEGYZETEK ROBOTOS IMRE DOKUMENTUMRIPORTJÁHOZ)

Meghirdették az újabb Csinszka-revíziót. Ezúttal a totálisát. Robotos Imre, elrendelve a teljes mozgósítást, hadat üzen azoknak a „lexikális leszűrődéseknek” és „irodalomtörténeti végkövetkeztetéseknek”, amelyek egyoldalúan eszményítik, „művileg beroizálják” Csinszka alakját, illetve a Csinszka-szerelem szerepét és jelentőségét Ady Endre életében és költészetében. A dokumentumriport a kiterjedt Ady-irodalom „hiteles szövegeivel” azt kívánja bizonyítani, hogy a Boncza Bertával kötött házasság a költő „leggyötrőbb négy éve” volt, s végül is „életének elszörnyűsítéséhez” vezetett. — Csinszka — Robotos beállításában — konzervatív „várúrnő”; dekadens, hisztériás nőszemély, erősen megkérdőjelezhető jellemmel. Ennek a végre föllelt (vagy csak újra föllelt?) „igazi” Csinszkának sem érzelmileg, sem gondolatilag nem lehetett sok köze Ady Endréhez, „az új világ sürgetőjéhez”.

Azok számára, akik a kiterjedt Ady-irodalmat valamelyest ismerik, nem okozott túl sok meglepetést a dokumentumriport anyaga. Összeállításának szempontja és a vallomások értelmezésének módszere annál inkább. Robotos Imre, miközben az irodalomtörténetírás eszményítő értékelése ellen hadakozik, átesik a ló túlsó oldalára. Az eszményítéssel szemben — érvek helyett — befeketítés- sel harcol. Teszi ezt a gyökeres Csinszka-revízió indokoltságának és jogosságának minden áron való igazolásáért.

így Robotos Imre Csinszka-képe is hamis lesz; óhatatlanul hamisabb, mint irodalomtörténetírásunk szükségképpen általánosítható, de a lényeget tekintve

— eszményítése mellett is — tárgyilagosabb, helytállóbb értékelése.

A szerző egyetlen kizárólagos szempont szerint „vágta össze” a dokumentumriport anyagát. Ez a szempont az „angyalból ördögöt” szempontja volt. Kár, hogy nem magasabb cél, a mindig összetett igazság földerítése vezette. Ekkora forrásanyag birtokában már lehetősége lett volna — „angyalból embert” alapon

— az objektív Csinszka-portré megrajzolására is.

Rofbotos Imrének tulajdonképpen két nagy, „lehengerlő” érve van Boncza Berta ellen.

Az első: Ady és Csinszka találkozása távolról sem volt olyan sorsszerű és „eleve elrendelt”, mint ahogyan azt misztifikáló irodalomtörténetírásunk sugallja.

Ennek az „eleve elrendelés”-hez kapcsolódó eleve hibás kérdésmegközelítésnek szenteli kétszáz oldalas könyvének mintegy fele terjedelmét. Olykor már ízetlenbehajló megjegyzésekkel kísérve, hosszadalmas szemelvények sorával ismerteti Csinszka két leánykori udvarlójának visszaemlékezéseit. A szerző Boncza Berta és Tabéry Géza „szerelembe nyíló barátságát” gúnyosan az első „elren- deltetés”-nek nevezi. Majd csak utánuk érkezik meg — ugyan csak sikamlós kitérőkkel — Ady Endre, a harmadik „elrendeltetés”.

Bármint szorgalmazza azonban Robotos Imre, a vallomások és a levelek „képkivágásaiból” nem akar összeállni az a szerepjátszó, hisztériás, „agyonba184