Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Bodri Ferenc: Költözködések és kongresszusok
gimnáziumi osztályfőnöke, majd atyai munkatársa volt. És persze a többi szereplő, akikért az olvasó maga is rajong elkötelezettségei vagy a szerző munkássága révén is jócskán fejlett saját frankomániája okán. Végigolvasva a Bajomi-művek teljes sorozatát, amelynek bizonnyal várható folytatása is, köztük az emlékezéskönyv újabb esztendei. — o — Bizonnyal lehet egy díj, amellyel a franciák jutalmazzák kultúrájuk, történelmük és szellemük külhoni apostolait. Nos, ideje lenne idefigyelni már: annyi boldog ős, szellemrokon, önkéntes utód és mindentudó ismerős között egy újabb magyar, aki tehetségének, életének és életművének teljességét áldozza rájuk, minden percet, minden mondatot és minden dioptriát. Egy magyar író megzörgette ismét a francia levél- és könyvtárak pántos ajtait: Louise Midiéiről (1830—1905), A vörös szűzről szóló adatokért. Okmányokon, leveleket, megsárgult újságkötegeken, elfelejtett tanulmányokon tornászva át magát. Megmozgatta a könyvecske utolsó lapján felsorolt személyeket és szervezeteket. Akinek munkájából erről a cselekvő tanári- és forradalmáréletről, a nevelőnek, „embernek és forradalmárnak egyaránt nagy” Mademoiselle-ről egy talán még a franciák számára is újat jelentő monográfia keletkezett. Párizs még a Dunatájról is megér jónéhány mesét, és minden kötetnek külön zamata van. Ezúttal bizony lőporfüst torokmaró szaga, gyűléstermek izzó levegője terjeng a megszokott tömjénillat helyett: az első a párizsi kommün sáncairól és barikádjairól. Amely felett a burzsoá erőszak mond ítéletet, és amelyről írva Lenin nyitotta fel a világ szemét. A Kommün, amelynek hősnője Louise Michel volt, nevével már találkozhatunk Ugrón Gábor vagy Komáromi/ Mihály egykorú párizsi tudósításaiban. Miöhel Lujzáról „első nagyhatású cikkeinek egyikét írja Ady”, perének tárgyalásáról, a forralalmámő kihívó merészségéről, a kegyetlen ítéletről, száműzetéséről már a Heti Posta 1872. újévi száma is tudósítást közöl. Bajomi Lázár Endre korábbi munkáiban csak néhány mondat található a „véres szavú vénlányról” (Ady), „akit éppúgy Lujzának hívnak, mint Charpen- tier operájának varrólány hősnőjét”. „A jó és szelíd forradalmamé” (Francé) élete és életműve (sokak szerint a legtökéletesebb műve az élete) egyéb okból is a francia kultúrához tartozik, neve megtalálható a nevelés- és irodalomtörténetekben. Ezúttal erről a furcsa hölgyről egységes és alapos monográfia keletkezett (Gárdos Mariska Louse Michelről regényt írt vagy negyven éve már), benne a kor sokféle munkásmozgalmai. Az író jól tájékozódik a századvég mozgalmai között, és nem volt rest kideríteni hősének magyar vonatkozásait. Alapos, tanulságos és élvezetes a könyv. Így a hősnő élete is. Sorsát Barbusse a Szent Johannáéhoz hasonlította. Hiszen „a békességet hirdette” (Ady), a nádpálcát eldobva tanított, de fegyvert ragadott a barikádokon. (Szépirodalmi, 1975 — Kossuth, 1975) BODRI FERENC 183
