Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Heitler László: Kiállítási jegyzetek

egybeépítése, áthatása. Ez csaknem természetesen következik a fazekas munkájából, hiszen a korongon ilyen hengeres alakzatok keletkeznek a keze nyomán. A másik a szögletes és hengeres idomok összekomponálása. Mindkettőben leleménnyel alkot, és kompozíciói színibeli és mázas megoldásában is ötletes. Számomra legimegnyerőlbbek azok az edényei, melyek népi használati tárgyak modernizált változatai. Dekoratív mustrát nem fest, legfennebb egy két visszafogott hatású színt löttyint rájuk, ezáltal edényeinek térformái töretlenül érvényesülnek. Dísz csak némelyiken szerepel, az is mértéktartón, de nem hiányzik róluk. Anyaguk és formálásuk önmagában elég ahhoz, hogy díszítő szerepet is játszhassanak.

Sokszor vágja, széthajlítja a formát, a karongolt idomot, és a felbontott elemekből új alakzatokat hoz létre. Ezek a használhatatlan edények és egyéb kompozíciók (például térrács), melyeik bár ötletesek, kevesebb elhitető, megnyugtató erővel hatnak, mint az egyszerűségükben is gazdag formai jegyeket mutató népi jellegűek.

A kimért és a szertelen, a higgadt és a lendületes munkára késztető ördög egyszerre élhet a művésziben, jól tudom. A hagyományos és a még sosem volt iránti vágy is fakadhat egy tőről. Kár lenne, ha csak egyik utat választaná Koller Éva, hiszen így harmonikus, így kerek a munkája. Az eredmény is igazolja és az is, hogy jóniéhány munkájának gazdája akadt Győrben.

KISS NAGY ANDRÁS SZOBRAI ÉS ÉRMEI

a veszprémi Georgi Dimitrov Művelődési Központ kiállítási termében voltak láthatók 1978 márciusában.

Monumentális szobrok — kisplasztikái méretben, ez volt az első benyomásom láttukra, s mivel sokadszor ismétlődött különböző kiállításokon Kiss Nagy művei láttán, már meggyőződésem. Nagy szobrára egyszerűen nem emlékszem — áll egyáltalán valahol? Másik paradoxon is adódik bennük: erőteljesen plasztikusak és fesitőiek egyszerre az ő munkái. Mintha szikladarabok ülnének a talapzatokon — bronzból, folytatom a nem játéknak szánt hasonlít- gatást.

Kiss Nagy András szobrai és érmei igazi térbeli alakzatok. A minket körülvevő végtelen térből visszatarthatatlanul jelölik ki a maguk — a testük által elfoglalt kicsi és az irányaik szuggesztív hatása révén környezetükben meghatározott —• terét. Nyugalmas vagy dinamikus nagy tömegek, tömbök a szobrai. Ha fából lennének, nagyfejszíável kifaragottaknak mondanám őket, any- nyira nem kézzel formáltak, azaz mintázattak a szó hagyományos értelmében. Az emberi test utánzó megjelenítése csak annyira gondja, amennyi szükséges a jelzéshez: emberről van szó. Az emberi másként, formai rendszerként, viszonylatként valósul meg műveiben. Az ily módon figyelmünket bizonyos irányba elindító formálás aztán már nem köti meg eszünk járását, teret hagy képzeletünknek. Tereld, de nem erőszakosan, s az úton mindenki addig mehet a szobrásszal, míg szellemi ereje engedi s érdeklődése kívánja.

Érdemeiben is a szobrok kemény formálása érvényesül. A festői elemek — a homorú részek árnyéka, a kiemelkedések csillogása, a patina, a sima és érdes felületek váltogatása — bennük a szobrokénál is jobban érvényesülnek, bár ezzel együtt térformáknak és nem díszeknek hatnak. A Bartók és a Vitorlás címűek a jellegzetes példák a festői hatásokra, a Portré IV. a nemesen egy171