Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - TANULMÁNY - Z. Szabó László: Babits kései önarcképe

Hőse még nem az igazságot hirdető, a népet jobb és igazabb életre intő, hanem csak a pusztulást tétlenül szemlélő prófétai alak. A látomás kegyelme megadatik néki, de nem érett még a „rettentő szavak” prófétálására. A szerepvállaló önarcképnek még csak apró motívumai készek, de nem rendeződtek egésszé. Még csak a gondolattöredékek, az írói felelősség tudata ismert.

Hogy ez így igaz, hogy a_ megszólalás kényszere.. mennyire követelődző éppen etikus tartása miatt, a próféta-előképek mellett azok a versek a bizonyítékok, ahol a szó, a megszólalás követelő-kifejező ereje kap erős hangsúlyt, akár csak végig a Jónás könyvében, méginkább a Jónás imájában. És az sem véletlen, hogy a próféta-motívum és a szó-motívum egymás közelségében születik. Ezek a szavak már nem fojthatok el, kikívánkoznak belőle; ,,... öreg szívem / úgy feszül a szavaktól” —• vallja az egyik vers. A másik már különbséget tesz a szavak tartalmi értéke közt. A régi „cafrangos”, „sallangos”, „megfakult” hangok helyett a még botolva jövő, de semmivel nem törődő hangok „újak és újak, gáton, iszapon átnyomulnak, fúlnak és túrnak és fúrnak, míg cafrangjaik rongyokban lehullnak”. Ezek az „új hangok” jelzik az új Babits-mű születését, előtte egyben annak kínját is;

... Dadogunk, botorkálunk, de ki kell jönnünk, egy szó előtt járunk, dadogás vagyunk, egy szó jön utánunk, követék vagyunk, utat csinálunk, nagy szó, nagy szó a mi királyunk!

Mi dadogunk, de várj, ki jön utánunk.

A küldetés-vállalásos vers változatainak van egy más fajtája is. Itt nem a konkrét motívumok a lényegesek. Bár egyben megegyeznék: látomások formáját öltik a gondolatok; majd minden esetben biblikus-mitikus történet-példázat súlyával akarván elmondani az emberi-költői felelősség nemzetre-világra vonatkozó figyelmeztetését: a szabadságvágy, a hazát féltő békevágy tiszta tételeit. E versek sorában találjuk a Talán a vízözön, Özönvizet, kőesőt, üstököst, Ezenkilencszáznegyven, Eucharisztia, Mint forró csontok a máglyán címűket.

A környezet-vizsgálat közben érdemes arra is figyelni, ahogy Babits különválasztja költői termését. Az 1937—1939 közöt sajtó alá rendezett Összegyűjtött munkáiban egy záróverssel búcsúzik költészetének eddig megtett szakaszaitól :

Maradjatok összesek Egy költőt eltemettem Most már más költő leszek És leszünk vele ketten.

Mintha érezte volna: a közelgő halál nem adja meg néki a szólás további lehetőségét. Ám mintha azt is érezte volna, hogyha szólhat, akkor ezt másképpen kell tennie.

*

Ez a „más költő” a Jónás könyvének szerzője.

A Jónás könyve példázat. A XX. századi költői magatartás egy fajtája a költészet egyik ősi küldetését teljesíti, amelyik lényegmegőrző vonásában az er152