Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Kastélyok a szocializmusban
TAROKK-PARTI ÉS GERMICID-LÁMPA A Szegedyek kastélyához a falu alatt, közvetlenül a kentek végében vezetett a sétaút. Öreg platánok nyújtózkodtak az út két oldalán régen is. Az idő lassan eszi ezeket a fákat. Szinte időtlenül élik életüket, ma is üdezöld lombsátrat borítanák tavaszonként a megkopott sétány fölé. Az idő múlását itt más mutatja! Megnőtt a falu, a nevét hirdető táblát kihozták az érkező elé csáknem az erdőig. Űj házsorok, utcák sorakoztak fel a platánok mellé. S Acsádom mostanában már alig-nailig esik szó a Szegedyekről. Az 18244>en Szegedy Ferenc hétszernélynök által építtetett kastélyt a család tagjai legutóbb már csak nyaralónak használták. Az emeletes, háromszög nromzatú, középrészes épületet a múlt század elején klasszicista stílusban építették. Sok szobájával, termével, gyönyörű parkjával kitűnő nyaralóhelye volt a családnak. A falutól magas téglafal óvta, a nép fia legföljebb akkor léphetett be az udvarába, ha ott dolgozná kellett. A kastélykert számos, ma is nevezetes botanikai érdekességét ők segítették világra, s vigyázták, hogy hosszú életű legyen. Az épület fölé magasodó páfrányfenyő például elmúlt száz esztendős. Harminckét méter magas, törzskörmérete 450 centiméter. Tőle pár lépésre hatalmas, óriáskoronájú szomorú bükk lengeti eleven zöldjét, lombalakzatához hasonló szinte az egész országban nincs még egy. A fa alatt idős emberek várják a kikelet melegét. Színes padok villannak a sétányok mentén, kis tekepálya ásít, a tavaszi mozgásra vár itt minden. Az idilli szépségű környezet láttán eimélázák a vendég. Nem üdülő, szociális otthon! Évek óta másfélszáz idős embernek nyújt meleg otthont. Az itt élőkről készült „oeruzarajzdk” alkotójának sorain gondolkozom: „A két fogalom — kastély és szociális otthon —- mindig egy kis kétséget szül az emberben: hogyan lehet tömegben élni a valamikor főurak kedvtelésére szabott épületben? Hogyan lehet megteremteni az otthon melegségét, meghitt légkörét a hatalmas „szálakban”, századunk kényelmét becsempészni a műemlékbe?”. Ez az otthon bizonyít: lehet! Az Őrségből, a Hegyhátról, a Cser-vidékről érkezett öregek e kastély kései örökösei. Megbékélt sorsú társaikkal itt leltek nyugodt, kiegyensúlyozott öregségre. Életük megnő, megfiatalodik e mammut fák lombjai alatt. A kastély 1945-ben megmenekült a pusztulástól. Sem bomba, sem gránát nem tépte falait. A csatazaj szüinte után visszavonuló, hazainduló szovjet alakulatok parancsnoksága telepedett meg a szobáiban. Aosádon fertőtlenítő állomást létesítettek, a sterilizálás után innen indultak a szerelvények a győztesekkel hazájukba. Később, amikor a katonák elhagyták a kúriát, a bátorodó falu vette birtokába. Az EPOSZ, az MNDSZ és más tömegszervezetek ütöttek benne tanyát. Kicsit a gazdátlanság is megverte, az idő vasfoga őrölni kezdte az épületet. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a kastélyok sorsa mennyire hasonlított egymásra. A légvonalban innen alig pár kilométerre lévő répceszent- györgyi kastélyban 19464>an paraszt (népi) tanítóképzőt szerveztek. Egy-két évi működés után SZÖVOSZ-iskolává alakították. Később traktorosokat képeztek a hajdani püspüki rezidencián. A felszabadulástól kezdve a nép egyszerű gyermekei tanultak benne. Az ötvenes évékben a MÁV kapta meg, attól kezdve nevelő- intézet. Az acsádi kastélyt a megyei kórház mentette meg a végső pusztulástól 1950- ben. Akkor elfekvő betegék számára rendezték be. Űjabfo, s a jelenben is tartó 136
