Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Kastélyok a szocializmusban
hivatása 1968-'ban kezdődött, amikor másfél millió forintos költséggel átalakították szociális otthonná. A rlégi téglafalat elbontották, vaskerítés került a helyébe. Az udvaron szinte télen-nyáron nyílnak a virágok, a védetté nyilvánított öt holdnyi park kitűnő sétaihely a gondozottaknak. A hatalmas fák alatt izgalmas tarokkpartik zajlanak. Bent az épületben társalgók, kényelmes szobák. A konyhára saját kertészetükből és hizlaldájukból kerül a fazékba a hús és a zöldség. Ruházkodásra háromezer forint jut személyenként egy évben. A mosoda, ha kell, naponta többször is lehetővé teszi a textíliák cseréjét. A szobákban germicid-lámpák égnek, elpusztítják a kórokozókat. A gondozás mellett rendszeres orvosi felügyeletben részesülnek az itt lakók. Egy gondozottra havonta 1660 forint jut. Ennyiben talán össze is lehet foglalni az acsádi kastély történetét. Hozzátéve, hogy a történelmi sorsforduló után jó kezekbe került, jelenét tekintve pedig szimbolikusan is az egyik legszebb hivatásnak tesz eleget. Öregek fiatalítója, elhagyatottak gyámolítója. Egy a hat közül. A megyében ugyanis hat ehhez hasonló intézmény működik, valamennyi régi kastélyban, hajdani urakkörnyeze- tében. Valamiféle igazságszolgáltatás van ebiben a szerencsés elrendeződésben. Hat egykori úri család kastélya most nyolcszáz idős ember hajléka, otthona a szó legigazibb .értelmében. Az acsádi otthonról még valamit érdemes megjegyezni. Néhány év óta módszertani intézet is, a többi szociális otthon számára tapasztalatokkal szolgál. Itt tartják a gondozók számára a továbbképzéseket, kísérleteznek; miként lehetne még szebbé, barátságosabbá tenni azok életét, akiknek ide szól az állandó bejelentőjük. A „játék” arra megy, hogyan lehetne megmenteni az öregeiket az elöregedéstől. A könyvtár, a film, a televízió, a rádió, az újság, a sakik, a kártya, a töke és a sokasok társasjáték nem elég! A „fiatalítást” a foglalkoztatottságban látják. Érezze, tudja az otthon lakója, hogy reá még szüksége van a világnak! Az asszonyok horgolnak, kötnek: subapárnákba, subaszőnyegekbe öltügetik unalmukat. Van, aki a konyhai foglalatosságban leli meg örömét. Sót tehet a levesbe ! Krumplit válogat, zöldséget ad kézre. A férfiak a park gondozásában, a kerti munkában találnak, találhatnak örömet. Boldogok ezek az emberek a régi kastély falai között? A kérdés sztereotip, a válasz is az lenne rá. .. A KASTÉLY-SZÁLLÓ A büki Szapáry-kastély története romantikusabb. Kalandos, majdnem tragikus sorsa évekkel a háború befejezése után .kis híján a teljes pusztuláshoz vezetett. Az építők a huszonnegyedik óráiban érkeztek meg, hogy megmentsék Felsőbüki Nagy István egyord rezidenciáját. Miért kell tisztelnünk ezt a nagy igyekezetei ? Miért lett annyira fontos számunkra ez a korabarakk kiskastély? Felújítására annyit költöttek, amennyiért felépíthettek volna egy vadonatúj üdülő-szállót. Harminc szobája, hatvan ágya félszáznál alig több vendégnek nyújt pihenést egy-egy turnusban. Mégis azt mondjuk: a megmentő csákányt jó, hogy belevágták kopott falaiba, szerencse, hogy nem várták tovább felújításával. A kastély mai formáját tulajdonképpen Felsőbüki Nagy Istvánnak köszönheti. Erről szól a bejárat fölött 1696-ban elhelyezett márványtábla. A dísztereim művészi stukkójának, freskóinak készítőjét sokáig nem ismerték, erre egy peres irat lobbantott fényt. Az olasz származású, soproni mestert Pietro Antonio Con- tinak hívták. Az építkezést egy Eysenkölhl Lőrinc nevű — ugyancsak soproni! 137
