Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - Cs. Nagy István: Garázda (vers)
Garázda Az ajtók lengéscsillapítóinak rongálására specializálta magát a csillapíthatatlan kilengő. Míg ő szabadon leng, a lengés nem csillapul. Ha őt lecsillapítják, az ajtókon be lehet lépni valahová. Nem marad mindegy a kint és a bent. Az ajtó két közeg határa lesz. Hidegé és melegé, ügyeké, áruké és utazásoké. Az ajtó leng és csillapul. Nem vág orrba és nem tátong. Leng és csillapul. Megvéd és elhatárol. Valaminek megint gazdája lesz. Áruháznak, iskolának, banknak, cellának, égboltnak, váróteremnek. Nyitható és zárható lesz, ami gazdátlan volt. Nemcsak tulajdonosa akad a mozgás tereinek, hanem gazdája is. Az ismeretlen garázda helyébe millió gazda áll mint millió ismeretlen katona. Mindenki él, míg meg nem hal, de addig kedvére nyitja és zárja ajtait, s az ajtó nem a szelek ringyója lesz, hanem valaminek az ajtaja. Nyílik és zárul, leng és csillapul. Szurcsik János: Szekér 115
