Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - Tóth Elemér: Ingajáraton (vers)
TÓTH ELEMÉR Ingajáraton Pesti óirálk. Idő-isten szemei a pályaházak iszürke homlokán. Perc-hunyorgók. Régen — a Nemzetinél. Felfeslő linóleum a Ferihegyen. Méregeti az [időt az ország-picinyke légi ándóház. Elrepül a British airways fakult Tridentje, kattan az óra. Fészkelődik a beton sarkán az üres szél, mint a komondor. Nem fut utána. Járnak a budai órák, egyik a fasor és a Kútvölgyi út torkolatában. Jön a köves térről a busz, a báj tálán 56 Y, ingaj árat. Földbe ragadt feketerigók a fák. Fészkelődik a HármashatáPhegy. Más a madarak sorsa. Könnyű belátni. Esztergom kukoricásai fölött száll, folyaim szagú é:s tengeri illatú fél-Nap a bazilika kupolája. Hol cicáznak Hollósy Simon fosztogatói. A szár közt kik kacarásznuk. Elképzelem. Mulatja magát Kisalföld dermesztő délelőtt je. Gönyünél a Lőrinc utáni dinnyéért megállók. Más ez a Somló lábainál, Tüskevár derült égboltja alatt, piros délután mézes levében. Más ez a nyolcas út lebegő nyárfasorával, a Berzsenyi Dániel-üstökű Ság tetejével. 116
