Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - Galamb Zoltán: "Mindenem azé, akinél van…"
GALAMB ZOLTÁN „Mindenem azé, akinél van...” — Tanár úr kérem, József Attila rosszul lett! 1922. június 22-én este kilenc óra tájt ezekkel a szavakkal nyitott be apámhoz, Galamb Ödönhöz, a makói gimnázium tanárához a DEMKE internátus néhány diákja, mikor intézeti lakásából éppen távozni készült. Az internátusi felügyelő tanár egyik feladata volt, hogy ilyenkor is ellenőrizze a rendet, nincs-e valami baj, lefeküdtek-e aludni a diákok. — Mi történt vele? Hol van? — kérdezte. ■—• Nem tudjuk, tanár úr — felelte egyikük. — A folyosón összeesett és elájult. Ekkor azonban már meg is jelent maga József Attila, a tizenhét éves diák. Kissé sápadtan és bizonytalanul jött. ■—■ Mi történt veled, Attila? ■— kérdezte apám. — Tanár úr kérem, búcsúzni jöttem — felelte csöndesen József. — Gyere, ülj le... Köszönöm fiúk, hogy szóltatok — bocsátotta el a hírhozókat. Apám becsukta az ajtót, s maga is leült. Várta, hogy a fiú beszélni kezd, de ő csak fáradtan hallgatott. Végül is ő törte meg a csöndet: — Mi történt, Attila, hogy ilyen hirtelen el kell utaznod? Valami váratlan családi esemény? — Családi esemény. .. •—• sóhajtott keserűen a fiú. — Családi esemény csak azzal történhetik, akinek van családja és családi élete... Nekem pedig nincsen apám, se anyám... És a testvéreim... De hol vannak az én testvéreim?!... Jolán és a gyámom, az ügyvéd úr ... igaz, úgy tesznek, mintha szívükön viselnék sorsomat, gondoskodnak is rólam... Az igazság azonban az, hogy mindenkinek csak terhére vagyok .. . — Túlzol, Attila .. . — Hiszen Jolán és a gyámom még azt is megtiltották, hogy beszéljek róluk . . . Én hallgatok is, csak tanár úrhoz vagyok őszinte... De azt nem szabad megtudni senkinek, hogy most Jolán tulajdonképpen színésznő és valahol vidéken szerepelget többnyire... És pedig... Engem pedig szintén csak szégyellnek .. . —• De Attila, hogyan lehetne azt szégyellni, hogy valakinek ilyen tehetséges, és amellett ilyen szép eredményeket elérő gimnazista rokona van? — Lehet, tanár úr! ■—■ De most mi történt? Miért kell elutaznod ilyen váratlanul? És hova? — Tanár úr kérem, én nem utazom el. —■ Azt mondtad, búcsúzni jöttél.. . — Mert elmegyek. A tanár tekintete riadt kérdéssé változott. Pillanatnyi csönd után már kissé határozottabban csengett a fiú hangja: — Mert én most meg fogok halni. Ügy értem, megmérgeztem magam. . . Bevettem hatvan darab aszpirint... Az iménti rosszullétemnek is már bizonyára ez volt az oka. 109
