Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - Jevtusenko, Jevgenyij: Nem mondták… (vers) - Jevtusenko, Jevgenyij: Mosolyok (vers, Sarkady András fordításai)

JEVTUSENKO, JEVGENYIJ

Nem mondták...

Tolong a város. Április ragyog; Köpés kacaja: zivatar — Vérlázítóan céltalan vagyok,

S menthetetlenül fiatal. Feltülekszem a villamosra, Beugratok egy szamarat;

Magam után futok loholva —

És elszalasztom magamat.

Gyönyörű az uszály,

a repülő,

S toliam legújabb

remeke.. .

Aranypénzt nyomtak tenyerembe. Nem mondták, mit kezdjek vele.

(1955)

Mosolyok

Hányfélék is voltak egykor arcodon a mosolyok!

Gsodálkozó, napsugaras, hamis, huncut mosolyok,

Felderengő, félszomorkás, már-csak-alig-mosolyok —

Egy se maradt meg belőlük; elfogytak a mosolyok.

Kint a mezőn ezerszámra nyíltak még a mosolyok,

Eléd álltam egy csokorral: tesisék, virág-mosolyok.

Lefitymáltad, kellenek is teneked a mosolyok,

Fárasztanak — enyéim vagy másoké — a mosolyok.

Engemet is fárasztanak az idegen mosolyok,

S fárasztanak akkor is, ha enyémek a mosolyok.

Álarcokká, védőpajzzsá változtak a mosolyok;

Így tettek mosolytalanná végül is a mosolyok.

Veled jöttek életembe ufolszor a mosolyok;

Egyetlen mosolyom voltál — meghaltak a mosolyok.

SARKADY SÁNDOR fordításai

(1962)

108