Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - Paszternák, Borisz: Éva (vers)
Fiiheg a tikkadit partvidék. A nap felült egy sziklaélre: Felhő-bogos háló az ég — Azt veti Id a tó vizébe. És leng a háló, megremeg, Eleven zsákmány vám az alján; Férfiak, nőik és gyermekek Hada ficánkol benne barnán. Öt-hat fürdő nő nesztelen A fűz-takanta partra megy ki, S a homokpárnás rejteken A trikóját facsarni kezdi. Siklót mintáz a villogó Vászon, gyűrűzik teste lágyan — Hinnéd, a vízittas trikó Csábító kígyót rejt magában. Óh, asszony arcod, szép szemed Nem szédít el, nem ránt a mélybe; Csak annyi vagy, míg megremeg S ti'kkadtan elszorul a gége. Valód vak vázlat; árva, mint Magányos verssor s furcsa, mintha — Tréfán kívül — csak álmaim Bordából gyúrt varázsa volna. Elszöksz — és mindig túl hamar. Tünékeny tested tovalibben. Nyomodban rémült, torz zavar — S egy tompa jaj a férfiszívben. 107 ✓ Eva
