Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - Dénes Zsófia: Berzsenyi, az ember

Későn érkezett az ünneplés, s Csokonai mégis szerencsésebb volt Berzsenyinél. Már nem érte meg Kölcsey ócsárlását, az post mortem jött. . .

Hanem Berzsenyi még vagy húsz éven át viselte az elejtő ítélet okozta té- pettséget és magányt.

Három évvel Kölcsey támadása előtt Berzsenyi még csupa energia, derűlátás és ember szer etet. Kazinczynak írja Mikláról 1814. június 18-án: „Barátom! Rettegve olvastam utolsó leveledet, melyben azt írod, hogy kénytelen az ember végre az embereket s magát az emberiséget gyűlölni, mert az emberi nép tele van istentelenekkel, hazugokkal, ámítókkal. Barátom, jaj néked, ha így érzel! De ha így érzel is, így szólnod nem szabad . . . Ha vétenek ellened az emberek, miért nem nevezed őket az igaz neveken bolondoknak? De te gyűlölni akarsz, s igazolni akarod gyűlölségedet. Boldogtalan! ha ötven esztendei tapasztalásodból, szenvedésedből, tanulásodból csak ily kincset tudtál gyűjteni... Az emberek veled rútabbul nem bánhattak, mint velem; harc s dühösség volt életemnek legszebb ideje, tajtékos ajakkal csókoltam azt, kiért szívem reszkete, tőrös kézzel

Szalatnyay József: Berzsenyi Dániel niklai háza

ölelém barátomat, vérrel elegyítve ittam örömimnek poharát, mint egy részeg pandúr a pálinkát az ütközetnek veszélyén; mert nem tudtam azt, hogy az embereknek gonoszsága nem egyéb, mint gyarlóság, bolondság. Miolta ezt látom . . . békés vagyok magammal s az emberekkel s nyugalmam tökéletes.”

Ez volt Berzsenyi nyugodt bölcsessége Kölcsey tőrdöfése előtt. Azután? — A kritikáról című válasz-kritikájában többek között így fakad ki: . a literatúra lelki világában is bizony nem annyira az ész, mint a szív és akarat hibáinak kell azt tulajdonítani, hogy az igazság oly durván ostromoltatik, s hogy az emberiség tanítói között oly gyakran van szükségünk a spártai miatyánkra: Isten, adj erőt a megbántások tűrésére!” ,,. . . Minél inkább kívánja a

103