Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - Dénes Zsófia: Berzsenyi, az ember

írják) 1809. március 12-én: „Ami feleségemet illeti, középszerű mindenben. 14 esztendős korában vettem el, együgyűségben találtam, és abból fel sem szabadítottam, mert e részben egy kevéssé napkeletisen gondolkoztam, vagy igazáb- ban szólván, ezen kis barbaries famíliái nyavalám; testvérei kastélyokban és festett szobákban laknak, de ő énvelem két kis szobában megelégedik. Ha módi ruhák helyett jószágot szerzek, nem zúgolódik, hanem a gyertyavesztegetésért néha nagy panasza van ellenem, de én ezt Socratesként csak úgy hallom, mint a kocsizörgést ablakom alatt.”

Ez igazán nem kastély-élet, ha nem is vall haladó szellemre, ahogy felesége szerepét, jelentőségét felfogta. De az ő korában és az ő mindig is vállalt egyszerűsége mellett ezen egyáltalán nem csodálkozhatunk. Hogy életében pedig ő maga mennyit haladt, azt későbbi tettei és művei tisztán bizonyítják.

Feleségétől, Dukai Takáts Zsuzsannától, akit ő Susi-nak nevezett, négy gyermeke született: három fia, egy leánya. Forrón szereti őket, dicsekszik velők Kazinczynak: „. . . minden egykorbelieket szembetűnőképpen felülmúltak: valamint magunknak, úgy ezeknek csupa víz az italok, orvosságok a szabad levegő, mindenik két esztendeig, sőt tovább is szopta az anyatejet...”

Az atyjának pedig ezt írja róluk: ......szépek, deliek, minden kívánságaimat

f

elülmúlták és az én mindennapi gyönyörűségeim.”

Mikla, illetve Nikla már nem vasi föld, hanem somogyi. •— Hogy került oda Berzsenyi? Serdülő korában szilaj gyerek volt. Nem tűrte apja, Berzsenyi Lajos zabolázó kezét. Ő az apai házat Munkácsnak, azaz börtönnek nevezte. Amikor 14 éves, apja Sopronba küldi, az evangélikus líceumba. A fiú ott is fegyelmezetlen. Csak azt tanulja hévvel, amire kedve van — és szívesen kerüli az iskolát. A végén megszökik Sopronból és a francia háború hírére beáll katonának. — Ez 1794-ben történt, amikor 18 éves volt. De még abban az évben mégis visszatér Sopronba, az utolsó tanévre.

Egy évre rá már otthon gazdálkodik, a maga kedvére tanul, olvas — és írja első verseit. 1799-ben megnősül és felesége vasi birtokán, Sömjénben, önálló gazda lesz. 1803-ban világra jön első fia, Farkas — és Kis János, nemesdömölki evangélikus lelkész, Berzsenyi komája, elküldi Kazinczynak a fiatal költő három első versét. Kazinczy ezeket a zsengéket lelkesen üdvözli levelében. Ezzel indul két évtizedes levelezésük. 1808-ban aztán döntő fordulat áll be Berzsenyi életében: kiváltja zálogból anyja, Thulmon Krisztina (és nem Rozália) somogyi birtokát, amely ezer holdnál is nagyobb, és elköltöznek Miklára. Szorgalmas gazda, példás családapa, és immár buzgó tanulója az ógörög—latin klasszikusoknak s a magyar nyelvtudománynak. Tájékozottságot szerez az európai kortárs- irodalomban is.

Emellett megmaradt szerénynek és egyszerűnek. Jóeszű, jószándékú, szorgalmas és szeretetteljes embernek. 1809-ben azt írja Kazinczynak magáról: „Az én életem együgyű plánumában titulusok nincsenek, nem is lesznek. Ha máskor nyújtani akarja Uraságod címemet, tituláljon Miklai Remetének vagy Somogyi Diogenesnek.” (Annak, aki hordóban lakott.) — Ebben az időben Kis János, aki maga is sikeres költő, versírásra buzdítja. Neki ezt feleli levelében: „Sokat nem ígérhetek, mert... én is csak úgy némely kevés órákat lophatok kötelességeimtől.”

101