Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - ZENE - Körmendi István: Koncz János Országos Zeneiskolai Hegedűverseny

ségről Radnóti szavait: „nevét is, virágát is tudom”. A bakonyi szurdék sárgászöld ívhorpadásokkal jelentkezik festészetnek, a horhos dinamikus kagylóformája feszültséget és békét hordoz. Magára találásának korszaka telített lázas expresszivitással. Halott fák polipos elágazásai Enyészetet építenek a szó festői értelmében, csápos rönkökben évezredek hallgatnak. Mindezt tulipános körítésű szerelemmel ellenpontozza (Életfánál). Az árnyak azonban vissza-visszatémek. Szálkás ez az éjszaka, döf, felszarvazza a fényt az 1965-ben megpillantott kecskefejű Lidérc. Dühösebb, mint Szőnyi István estehordozó állata, van benne valami fátumszerűség. A Ne lőjj! Ku-Klux-Klanos maszkjainak riasztó üressége hessenti az antik moira sorstragédiáit, megálljt kiált az embertelenségnek.

Balladás mélységből bukkannak elő 1967-ben az Árnyak. Akár Tornai József versének négy öregasszonya, ballagnak az antik dráma tagolási rendszerében. A sopronhorpácsi templomfal előtt, a Régi konyha szögletében ugyanaz a fekete asszony vesztegel, ezen sorozatának állandó eposzi jelzője, mint a Régi temetőbe toppanó fátylas nő, fekete élet, aki megnyugvásra, halálra jelentkezik.

Ezt hozta festői átalvetőjében Lakatos József a Dunántúlról. Elindult a fekete asszony, a sárvári boltív, a tulipános láda Szabolcs-Szatmárba, s a hollókői házakkal, albertirsai kopjafákkal kiegészülve egy-egy használható nyomot jelentettek a festői önismeret fokozásához. A nagy embléma a csekei temető, a turistvándi vízimalom, a böszörményi kapufélfa, a tiszacsécsei harangtorony, a tarpai istállóajtó, mely balladás-bálványos döbbenetével jelentkezett. Ebből a torlódott világból épült a festmény.

Ősi szerszámok szétszedett darabjaiban fellázad a múlt, járni kezdenek a tárgyak. (Megdőlt bálványok, 1969.)

Az Udvar is drámai sűrítés, a nagy esemény a nagytestű állatok hiánya, robosztus súlyukat ácsolt kerítés érzékelteti. A Csekei temető fejfái egymásra dőlve őrzik ázsiai titkukat. E Kölcsey Ferenc által nem érintett, és Lakatos Józsefre hagyományozott bálványok a sors fekete szilánkjai és tömbjei, a Húsvét-szigetek rejtélyes szobrai felé irányítják eszmélésünk.

A böszörményi kapuk mágikus vas- kosságában nemcsak a hajdúsági néprajz, hanem a szatmárcsekei temető pogány hangulata is medret váj a durvának hagyott szürke ácsolatok- ban (Hajdúböszörményi kapu, 1973). E kubizált forrás Braque-t is kezdeményezhetne, helyette Lakatos József

LAKATOS JÓZSEF: BÁLVÁNY

76