Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Galambosi László: Lepkekirály
gyermek- és ifjúsági irodalom Galambosi László: Lepkekirály Galambos! László első önálló kötete, a Sárkányok és tűzfák, egy izgó, felgyújtott képzelet tündöklő és borzalmas tájait vetítette elénk. Nem is vetítette, inkább szüntelen, nyugtalan gomolygásban idézte föl mitológiás lényeit, a Sárkánycsordákat, a Pipacskirályt és a Regefát. Csokonai József Attila és Nagy László tündéri, áttetsző bája lebegett föl egyik oldalon, Juhász Ferenc démoni, lidérces víziói csapódtak le a másik versoldalon. Nem tagadhatta meg a magyar költőelődöket. Még kevésbé a folklór regölő, mágiás és mítoszian mesei, meseien igazlátó tapasztalatait. Hitetni tudja, hogy nem csupán tanult formanyelve, szótára a mese, hanem.ősi módon: világmagyarázata, teljes valóságlátása. Ahogy a dal természetbe játssza át az érzelmet (mondta pontosan, szépen Gyulai), úgy mitizálja át Galambosi a mindennapokat. A lényeg azonban (ezt maga nyilatkozta valahol), hogy a valóság mindenféleképpen beszürem- lik költészetébe. Kezdettől szuverén hangot képvisel, mindenekelőtt azzal, hogy a valóságot transzponálja ebbe a látásmódba. Mindez a szürrealista iskola tanulságaival szervesül, s alig tagadható egy ponton Weöres hatásának asszimilálása. Weöres és Pásztor Béla külön-külön is, de legkivált a közös Holdaskönyvben művelte azt a daloló és ijedel- mes groteszkériát, amelyhez Galambosi is vonzódik. A weöresi módszer abban is tetten érhető, hogy már első kötetében ott találjuk a „csillagos” ciklusban (Kék tánc) a gyermekversek előképeit (Favödör, Lepketánc). „Csak” címet kellett adni egy-egy ciklusrésznek, ahogy Weöres tette a Rongyszőnyeg és a Magyar etűdök darabjaival. A gyermekverskötet címadója éppen a Lepketánc, de sajátos módon, mert a kötetben még Lepketánc, s mire köteteimmé lépett elő, arra Lepkekirállyá „emelkedett”, ezzel is a mesé- sítő stilizálásnak kedvezve. A versépítő eljárás is tökéletesen weöresi: az első strófát (ennyi volt az első kötetben) kiegészítette egy strófapárhuzammal, s az utóbbiban csak egyetlen sort variált. Az „előzmé- nyes” versek közé tartozik még a Kút című, figyelemreméltó változtatással: a ciklusban még „hosszú lábú levegő” lebegett a kútvíz fölött, ezt az anyagszerűt igazán „légiessé” párolta azzal, hogy maga az absztrakt lebegés „lebeg” a gyermekvers Kút- jában. A „lebegéssel” együtt is sejtelmesen plasztikus a gyermekien animizált „vízLház” egész realista költői berendezése, minden él, anélkül, hogy egyetlen valóságos élőlény megkörnyékezné a vízi-házat: A kútásó kutat ás. Hideg lesz a vízi-ház. Lakik benne kő és árnyék, vízen ringó derengés, kútkáváig ágaskodó hosszú lábú lebegés. Galambosi szerencsés költői alkat, mert eredendően képlátó, vizionálva gondolkodó. Korábbi köteteiben 575
