Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - SZEMLE - Ferenczi Zsuzsanna: A "Korunk" 1975 első félévében
A „Korunk” 1975 első félévében Az 1926-ban alapított Korunk — mely egyike volt és maradt a legjelentősebb magyar társadalomtudományi folyóiratoknak — még ma sem tartozik a legolvasottabb lapok közé. A veszteséget azok érzékelik igazán, akik — esetleg véletlenül — belelapoznak egy-egy számába, s meglepődve tapasztalják, hogy benne a romániai magyarság szinte minden gazdasági, politikai, társadalmi, művelődési kérdése sorra kerül. Rendkívüli fontosságot tulajdonítanak a hagyományok ápolásának, szinte minden számban felidézik az erdélyi történelem, irodalom, tudományosság egy-egy nagy alakját. A Korunk éveken keresztül tematikus számokkal jelentkezett — valamely tudományág, kérdéskör vagy tájegység alapos, sokirányú megvilágításával. 1975- től ez megváltozott, ismét visszatértek a „klasszikus” folyóiratok szerkesztési módszereihez, cikkeik tárgyát különböző tudományágak területéről merítik —- hogy minél szélesebb körű olvasói igényt elégíthessenek ki. Erdély, ezen belül Torockó történetére és a korszerű történeti kutatások módszerére vonatkozó ismereteket szerezhetünk Jakó Zsigmond — a Magyar- országon is jól ismert történész — tanulmányából, mely A torockói legenda kritikája címmel jelent meg. A második részt olvashatjuk a 3. számban. Torockó a 18. században hosszadalmas pert folytatott kiváltságainak elismertetéséért. Bizonyságuk az 1291-es privilégium volt. Jakó külső és belső kritikával bebizonyítja, hogy a meglevő 18. századi másolat koholmány, mely olyan fejlett termelési viszonyokat és munkaszervezési megoldásokat tükröz, melyek elképzelhetetlenek Magyarországon a 13. században. így szegényebbek lettünk egy legendával, de gazdagabbak a múltról szerzett igaz ismeretekkel. A torockóiak korábban — a hamis oklevél másolatának megszerzése előtt — aranyosszéki ere- detűeknek vélték magukat, utána pedig ausztriai származásúnak, ahogy az oklevélben állt. Érdekükben ezt népszerűsítette a szakirodalom és szépirodalom is, többek között Jókai Egy az isten című regényében, mely Torockón játszódik a szabadságharc idején. Mikó Imre: Egy Jókai regény hős 1848-ban című tanulmányának egy részletét közli a Korunk 1975. 1—2. száma. A regény hátterét és főhősének, Adorján Manassénak élő modelljét, Zsakó Istvánt ismerjük meg a tanulmányból. Rendkívül érdekes a román—magyar ellentétek ideiglenes — korabeli dokumentumokkal alátámasztott — megoldása: élelem fejében a román felkelők csak átvonultak a városon. A Korunk 'kevés, de magas szívonalú szépirodalmat is közöl. A 3. számban olvashatjuk Kocsis István monodrámáját, Az újrakezdő-t. Hőse, Bethlen Kata a magyar 18. század első felében élt. Önéletírása a kor jelentős prózaírói közé emeli. Nagyszerű jelleme, élethossziglan vívott harca hitéért, emberi szenvedései szinte predesztinálják a drámai hős szerepére. Tizenhét éves korától kísérjük végig a halála előtt önmagával, a világgal, istennel számot vető asszony útját. Mindig vállalta önmagát, a harcot, „mert nemcsak a magunkénak elfogadott hit töretett volna meg, ha mi félreállunk, mikor tűzzel-vassal pusztítani akarták, hanem vele együtt töretett volna semmivé a ml szabad lelkünk is”. Ilyen „szabad lélek” volt Apáczai Csere János is, akinél nehéz eldönteni, hogy életművében mi volt jelentősebb: úttörő szerepe az anyanyelvű oktatás jelentőségének felismerésében, céltudatos munkája az enciklopédikus műveltség terjesztésében, vagy a kartéziánus filozófia alkalmazása és hazai népszerű572
