Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - TANULMÁNY - Nagy Miklós: Jókai érzelmes romantikája
NAGY MIKLÓS Jókai érzelmes romantikája Mikor pár esztendeje a Jókai kritikai kiadásban az Egetvívó asszonyszív (1902) sajtó alá rendezése folyt, többször is el kellett gondolkozni, mekkorát változót! ezúttal az író hősválasztása a korábbiakhoz képest. Két erős akaratú, törhetetlen hűségű képviselője van a regényben a református hitnek, igazságszeretetnék, derekas polgári szorgalomnak: Ungvári Katalin, az első férjétől gyalázatosán elhagyott és megrágalmazott fiatalasszony, s annak második férje, Gyar- mathy Mihály, debreceni teológia professzor. A hittudós és egyházjogász azonban háttérbe szorul Katalin mögött, aki fia jogaiért, annak törvényes szülöttként elismertetéséért meg a maga asszonyi becsületéért küzd egy életen át. Három, négy évtizeddel ezelőtt aligha tette volna ezt a költő, akkor bizonyára a nagytehetségű aszkéta papot, a Ráby Mátyások, Gutái Thaddeusok édestestvérét emelte volna a főhelyre. Első pillantásra még sincs itt semmi különös. Elvégre a kiemelkedő he- roina megalkotása jól magyarázható második házasságának viharaival. Joggal állapította meg a mű kritikai kiadásának jegyzetanyagában Molnár József: „1900 decemberében végérvényesen megérlelődik benne a gondolat, hogy a feleségét ért rágalmakra csak úgy talál vigasztalást, ha annak és saját magának elszenvedett sérelmeit egy üldözött asszonyról szóló regényben írja meg. Az „egetvívó asszonyszív” (...) Jókai szívével dobog együtt (...)”. Alaposabb vizsgálódás azonban meggyőzhet bennünket arról, hogy az Egetvívó asszonyszív korántsem elszigetelt alkotás. Ungvári Katalin sorsának megvannak az előképei jóval a házasságkötés előtt is a nyolcvanas, kilencvenes évek regényéiben. Kivált Andrássyné, Serédi Zsófia (A lőcsei fehér asszony 1884) és Ocskayné, Tisza Ilona (Szeretve mind a vérpadig 1882) kerülnek Katalinhoz erősen hasonló helyzetbe. Vetélytársnője támad mindkettőjüknek, aki csábító szépségével férjüket egyszerre szakítja el Rákóczi zászlójától meg a házastársi hűségtől. Míg Ungvári Katalin nem viseli el a kettős hitszegést, válni akar, s el is válik Baranyi Miklóstól, két elődje távol áll az ilyen elszánt lépéstől. Fenntartják — keserű lélekkel is — a házassági köteléket, elpártolt házastársukat emberfölötti erővel oltalmazzák a veszélyektől. Az első női figurák, akik föllépnek szerelmesük, hitvesük pazarlása s erkölcsi lazasága ellen, a Gazdag szegények (1890) lapjain bukkannak fel. Közülük csupán a fiatalabbik mondható elvhűnek, az idősebb grófnőt inkább a féltékenysége hajtja. Még a féltékenységén is diadalmaskodna Natália A mi lengyelünk (1903) szereplője, ám nem viselheti el férje durva bánásmódját, s átadatja őt az adósok börtönének. Brutális s erkölcsileg teljesen felelőtlen dzsentrit láthatunk a Tégy jóiban (1895) is. Végül fellázad ellene Camilla, félénkségét, gyermeki hiszékenységét leküzdve késznek nyilatkozik a válásra. A szándéktól a célig azonban hosszú még az út, torlaszként emelkedik rajta a rosszhiszeműség, az eszközökben nem válogató politikai fanatizmus. E személytelen 548
