Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - TANULMÁNY - Gutter József: Kultúra és érték

na lényeges különbség, hiszen az igazság és az érték sem egybeeső fogalmak. Ugyanis, ha az igazság csak érték volna (azaz a szubjektum és az objektum közötti viszony), akkor az ellentmondana az igazság lenini értelmezésének, amely szerint az igazság tartalma objektív, nem függ sem az embertől, sem az emberiségtől. Az igazság akkor is igazság, ha nem ismerjük az értékét. Éhből következik, hogy az igazság önmagában nem érték, a helyes tényítélet csupán az érték hordozója. Egy igazság nem azért igazság, mert érték, hanem fordítva: csak azért lehet érték, mert igaz. Az igazság — mint ismeretes — a valóság helyes visszatükröződése a tudatban, s a visszatükrözött tárgy megőrzi realitását a visszatükrözőtői függetlenül is. És ha az igazság tartalma objektív, akkor nyilvánvalóan nem függ attól, hogy az nekem jó vagy rossz, tetszik vagy nem tetszik.

Ezzel szemben az értékítélet specifikuma éppen az, hogy a szubjektum tárgyhoz való viszonyát fejezi ki. Az ember pl. ha azt mondja egy dologra: „ez jó”, meghatározza a hozzá való viszonyát is. „Ez jó” azonban nem azonos azzal az ítélettel, hogy „ez igaz”. Az előbbi függ a szubjektumtól, a második nem. Mert mit tart az ember jónak vagy rossznak? Amit érdekei, kívánságai diktálnak. S amikor jónak nevez valamit, akkor nemcsak megerősíti ezt a tényt, hanem egyben kifejezi azt a kívánságát is, hogy legyen, ha nincs, vagy legyen a jövőben is, ha van. Ezért az értékítéletnek bizonyos normatív, teleologikus aspektusai is vannak. Az érték és az értékítélet, az egész értékprobléma tehát valóban nem vizsgálható a szubjektumtól függetlenül, és nem is létezik nélküle. Ezért ahogyan az értékítélet és a megismerési ítélet felcserélése súlyos hibához vezet — „axiológizmust” visz az ismeretelméletbe és „gnoszeológizmust” az értékítéletbe — ugyanúgy a kultúra és az érték mechanikus azonosítása is helytelen. Ilyen értelemben az axiológizmust valóban ki kell űznünk a marxista kultúratudományból.

Mindez nem az jelenti, hogy a marxizmus elvetné az értékproblémát, tagadná az értéket és az értékítélet fontos társadalmi szerepét. Csupán annak felismeréséről van szó, hogy az ember nemcsak értelmezi a dolgokat, hanem a hozzájuk való viszonyát is értékeli. Ugyanígy vagyunk az igazsággal is. Az igazsághoz való viszonyunk maga is kettős: egyrészt az ismeret objektív tartalmáról van szó, másrészt annak felhasználásáról, ti. arról, hogy mit jelent számunkra. Az ismeret csak akkor lehet hatékony, ha igaz. Az igazság pedig feltétele annak, hogy az ismeretet értéknek tekintsük.

Az értékviszonyban levő szubjektív pólus azonban nem jelent szubjektivizmust, hiszen annak megítélése, hogy nekünk mi jó, nem kizárólag a tudatunkon múlik, hanem függ az objektív körülményéktől, a tényleges szükségletünktől, és mindenekelőtt a történelmi szükségszerűség előrehaladó mozgásától. És a marxizmus az értékek alapvető kritériumának, választásaink mértékének éppen azt tartja, hogy azok — függetlenül attól, hogy hol, mikor és melyik osztály talaján keletkeztek — elősegítették-e, illetőleg milyen mértékben szolgálják az ember és világa gazdagodását, egyszóval a társadalmi haladást.

Ezért a valódi értékek elfogadása, a hozzájuk való helyes viszony egyben a társadalmi haladáshoz való pozitív viszonyt is jelenti. Éppen ez az alapja annak, hogy a szocializmus tagad minden olyan értéket, amely gátolja az emberi szabadság kibontakozását, de megőrzi, és kritikailag továbbfejleszti mindazokat, amelyek a haladást szolgálják. Ezért a szocializmus számára egyáltalán nem mindegy, hogy a múlt kultúrájából mit vesz át, milyen értékeket termel,

546