Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - TANULMÁNY - Gutter József: Kultúra és érték

se az értékeléssel nem. lehet a valóság valamennyi jelenségét leírni. Ez az érték lényegéből is következik.

„Az értékek a tárgyak, jelenségek azon sajátosságai, amelyek szükségesek (elengedhetetlenék, hasznosak, kellemeseik stb.) a meghatározott társadalom, osztály és az egyes személyeknek, amelyek érdekeik, szükségleteik kielégítésének eszközéül szolgálnak, továbbá az eszmék, az ideálokban, és célokban, normákban való meggyőződés”7 — írja Tugarinov. Értékek tehát mindazok a dolgok, jelenségek és tulajdonságaik, amelyek alkalmasak szükségleteink kielégítésére. Reális érték csak az lehet, amit az ember a gyakorlatban felhasznál vagy megvalósít. Ezért az érték az objektum és a szubjektum dinamikus egysége; önmagáiban sem az egyik, sem a másik nem érték. Az érték mindig valaki vagy valakik számára érték, ezért az értékviszony is csak az érdekviszonyok rendszerében, a konkrét gyakorlatban realizálódik. Az emberek szükségletei, érdekei történelmileg és szociális csoportonként, osztályonként is változnak, ennek megfelelően az értékek is változnak, és igen széles skálán helyezkednek el úgy, mint anyagi, politikai és szellemi értékek.

Ha az érték objektív alapja a szükséglet és az érdekek, akkor ebből az is következik, hogy ugyanaz a jelenség történelmileg, de különböző szubjektumok számára is más és más értékkel bírhat. A kapitalizmusban pl. a technika fejlődése emeli a tőkés profitját, másrészt növeli a dolgozók kizsákmányolását és a munkanélküliséget. Az érték és az értékviszony tehát kétoldalúan is determinált: függ az objektumtól (az értékek hordozóitól) és a szubjektumtól (a szubjektum szükségleteitől, érdekeitől, céljaitól, műveltségétől, egyszóval az érték szubjektív tényezőitől). Ez azt jelenti, hogy az értéknek változó funkciói vannak, ezért nincs „általános” és „örök” érték. Az érték történelmileg és helyileg is mindig konkrét, enélkül elveszti „ontológiai státuszát” és specifikumát.

Ahogyan a szükségletek, érdekek történelmileg és osztályonként változók, ugyanúgy a törekvések is haladók vagy reakciósak, megegyeznek a történelem fejlődésének objektív menetével vagy ellentétesek vele. Amikor az emberek ki akarják elégíteni szükségleteiket, elkerülhetetlenül választaniuk kell, a választás kritériuma pedig lehet a kellemes, a hasznos, az igaz, a jó, a szép, de alapvetően az, ami a társadalom, az osztály vagy az egyén szempontjából szükséges. Tehát az értékelés sem arra ad választ, hogy a dolog önmagában milyen, hanem arra, hogy a szubjektum számára milyen. így nyilvánvalóan adódik az a következtetés, hogy az érték önmagában nem segíti elő, hogy bármit is megértsünk a valóságból, a történelemből. „Az értékek nem mondhatnak ítéletet a történelemről. Éppen fordítva: az értékeknek — a jó és rossz, igazságos és igazságtalan, helyes és helytelen fogalmainak — maguknak kell a történelem ítélőszéke elé állniuk”8 — mondja helyesen Drobnyickij.

Ebből a szempontból érdemes még egy pillantást vetnünk a megismerési ítélet (tényítélet) és az értékítélet viszonyára is. E két ítélet-típus természetesen nem választható el egymástól, mert bizonyos értelemben egyik sem független a szubjektumtól. A megismerési ítélet, .az ismeret és annak tartalma, az igazság nem azonos a valósággal, hanem tudati jelenség, ezért nem létezhet a szubjektumon kívül és attól függetlenül. Az értékítélet sem létezhet az értékelő szubjektum nélkül, hiszen az érték mindig valaki számára érték. Továbbá az értékítélet bizonyos információkra, megismerési ítéletekre épül, a megismerési ítéletek tartalmát, az igazságot pedig a gyakorlat szempontjai alapján értékeljük.

Mindez nem azt jelenti, hogy a tényítélet és az értékítélet között nem vol545