Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám - TANULMÁNY - Gutter József: Kultúra és érték
Hogy a kultúra és az értékek szorosan összefüggnek egymással, azt senki sem vitatja. Azonban, ha a kultúrát a legáltalánosabb értelemben fogjuk fel, akkor nyilvánvaló, hogy az egyes produktumainak minősítése (értékelése) nem lehet kritériuma annak, hogy valamit kulturális ténynek ismerünk-e el, vagy kizárjuk a kultúra köréből. „A kultúra az emberi létezés általános módja, az emberi tevékenység módja, és e tevékenységnek különböző termékei (munkaeszközökben, szokásokban, a jóról és a rosszról, a szépről és a rútról alkotott képzetek rendszerében, a kommunikációs eszközökben stb.) tárgyiasult eredménye, amely éppúgy magában foglalhatja a szociális rendszer működése szempontjából pozitív jelentőségű elemeket, mint a negatívakat”3 — írja Mankar- jan. Kérdés azonban, hogy ha a kultúra egyaránt magába foglalja a szociális rendszer működése szempontjából pozitív és negatív elemeket, akkor tekinthető-e az értékek összességének? Ha a kultúrát az értékek összességének tekintjük, akkor ebből .az következik, hogy a kultúra valamennyi elemét, a reakciós, visszahúzó képződményeit; a vallást, a fajelméletet, a pornográfiát, a giccset stb. is értéknek nyilvánítjuk. Márpedig számunkra ezek nem jelentenek értéket. A kultúra és az értékek viszonyát illetően tehát egy súlyos dilemmába ütköztünk. Ezt a nehézséget egyes marxista szerzők az axiológia száműzésével akarják megoldani. „A kultúrtudományban jelentkező „axiológizmusnak” — ahogy mi értelmezzük — az a lényege, hogy az emberi létezés különböző módjait egy meghatározott értékorientáció szerint „kulturáltakra” és „kultúrálatlanokra”, „magasabbrendűekre” és „alacsonyabbrendűekre” osztotta fel. Ez az axiológiai értelmezés az emberi lét valamely kiválasztott módját mintának, más történelmileg kialakult kultúrák vonatkoztatási és osztályozási alapjának tekintette, és ezzel óhatatlanul a történelem sok tekintetben önkényesen hierarchikus sémáinak megkonstruálásához vezetett. A történelmileg kialakult kultúrák efféle axiológiai, értékelő értelmezésének világos példája az europoeentrikus nézetrendszer, amely az európai népeknek a legutóbbi évszázadban kiformálódott létezési módját tekinti a kultúra mércéjének”4 — írja Markarjan. A különböző népek kultúrájának ilyen hatalmi igényeket szolgáló, érték- szempontú hierarchiáját, a szemforgató polgári axiológizmust természetesen minden marxista elveti. Ebből a szempontból is figyelemre méltó Drobnyickij érvelése: „Ha az értéket mint társadalmi jelenséget tárgyaljuk... mindig a szubjektum és az objektum viszonyának megnyilvánulásaként jelennek meg. A társadalmi jelenségek kiterjedt szférája szorul ki erről a területről. A társadalomnak mint »természettörténeti folyamatnak« törvényszerű fejlődését, a társadalmi-gazdasági alakulatok váltakozását, a termelőerők fejlődését stb. a szubjektum-objektum viszony fogalma nélkül vizsgálhatja a tudomány. A tárgyia- sulás és tárgyiatlanulás fogalmai közötti határok is jóval tágábbak az értékek szférájánál. Az ember tárgyi világának, mint lényegi erői megtestesülésének fogalma konkrét jellegű, s a társadalmi létet egész változatosságában és gazdagságában tükrözi. Az érték azonban csupán egyik oldala az emberi szubjektum és a tárgyi világ viszonyának.”5 A szerző nyilvánvalóan téved abban, hogy a társadalmat mint „természet- történeti folyamatot” a szubjektum-objektum viszony fogalma nélkül is vizsgálhatja a tudomány.6 De abban feltétlenül igaza van, hogy az ember valósághoz való viszonya nem minden tekintetben értékviszony. Az érték az objektum és a szubjektum kapcsolatának valóban csak az egyik aspektusa, az értékelés pedig a dolgok sajátos szemléletét jelenti, ezért se az érték fogalmával, 544
