Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Tóth Tibor: Tengerész - mondta Picuri

Picuri görcsösen kapaszkodott a karfába. A mellvéden átcsapó hullámok majdnem belasodocrták ia terugertbe, lábát nékifeszij tette az előtte levő széknek.

Rudolf ^elmosta a pamacsát meg a borotvát, arcát megszárította iá törülközővel. A szekrényből, iá naftalinszagú ingek, trikók köziül kihúzta a matrózblúzt. Laterítette ,az ágyra, nézte. Ahogy kezét vógighúzta azon ia mlatrózblúzan, igazított .az ujján, mintha intene. Vagy védekezne. Aztán maigához próbálta.

— Tengerész — mondta Picuri — igazi tengerész. — A karján kék horgony van, mag csíkos trikója is vtan.

Rudolf .pizsamát vett fel, magágy ázott. Az ágy szélére ült, rágyújtott. A füst lassan szétterült a szobában.

— Látod, lapa? Ott is egy tengerész! — Rudolf arra fordult, amerre Picuri mutatott. Csak zászlóvivő embereket, meg egymásba kapaszkodó éneklő lányokat látott. Egy lacikonyha előtt felvillant a csíkos trikó, arrafelé indultak.

— Ne keresd őt, apa. — mondta Picuri szomorúan.

Rudolf elnyomta ia cigarettát, magára húzta a paplant. Csák az óra ketyegését hallotta.

A tenger békés volt, a nap vakítóan csillogott a vízen. A parton végig sárga föveny húzódott. Ameddig a szem ellátott, sárga volt minden. Leeresztették a csónakot. Rudolf megragadta az evezőt. Picuri a csórnak orrába állt. Szeme elé emelte iá kezét, hunyorgott. Az .egyre közeledő partot nézte,

RAVASZ ERZSÉBET: OROSHÁZI NÉPMESÉK

47