Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Tönköl József: csillag kapott fel (vers) - Tönköl József: végül (vers)
TÖNKÖL JÓZSEF csillag kapott fel kecskemézzel kenték a fogamat megszorongattalak volna mikulás-esti litánia alatt bundába öltözött püspök lettem volna teérted vagy szőrös bocskorú láncos ördög az udvaron senkit se látok nem csendül harang fenyegető nézése eltűnt a tónak az álmom lettél: aláhullt didergésben céhmesterek gyásza utamba nem akadsz többé nekem-gyónó nekem-való térdükön koldus nagyapáim imádkoztatnak csillag kapott fel hidasok káposztáskövek közül A pogácsás udvarokat beszennyezi a sár. Közületek ma is egy csákányos angyal látszik a legboldogabbnak... Bádogkilátók között vakulunk, szerelmet álmodva, dörömbölünk térdig döghomokban, húszévesen. Urangyalát vérzik bennünk az erdő: lombokat, lélegzetmúlást. Csalitos álékon gyász-szarvasok, bőgésük bozótba olvad, 48 végül
