Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - Pusztay János: Népköltészetből született…

kincseinek folytonos felhasználásával, de távolabbra is tekint, az orosz irodalom a példakép, az orosz irodalommal állandó közelségben, kapcsolatban van. Az irodalomnak ez az önfelfedezése később kiegészül a világ felfedezésével. Az alko« tások lassacskán megtöltődnek politikai tartalommal.

Ez a feltöltődés, a társadalmi kérdések felé fordulás a második periódusra jellemző leginkább. Megint tudunk — sajnos — pontos dátumokat írni e korszak végére. 1917-től 1938-ig, 1943-ig tart. A fiatal irodalomnak legtermékenyebb korszaka ez, mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben. Napilapok, folyóiratok születnek. Tudományos kutatóintézetek nyílnak, nemzeti nyelvű kiadókat létesítenek. A két évtized alatt több mint 100 önálló kötet, rajtuk kívül sok mar: irodalmi antológia, s egy sor tankönyv látott napvilágot. Ezt a termékeny pezsgést törte ketté a politikai letartóztatások, perek és kivégzések időszaka, s fojtotta meg — legalábbis egy időre -— az egyre magasabbra törő irodalmakat. A második periódus legjelentősebb írói a mariknál Csavajn, Sketan (1898—1937), a feltört ugar témájának mari megfogalmazója, kitűnő szatíraíró, Sabdar (1898— 1943) a filológus-író, a nagy lírikus tehetség Ölik Ipaj (1912—1943), akinek rövid életét 10 verseskötete koronázza egy sor formai, költészeti újítással, és az Uraiba telepített marik írója, Erikán (1912—1957).

A harmadik korszak 1956-ig tartott, kevés igazán kiemelkedő alkotóval. Elburjánzik a sematikus irodalom, egyre-másra jelennek meg a dicsőítő ódák. Ekkor is akad azonban néhány említésre méltó írója a mari irodalomnak, így a mari dráma egyik jelentős alakja, Nyilkolajev, és a Sztálin-díjjal kitüntetett kiváló költő-műfordító, M. Kazakov.

A tisztulás után a dermedt csend nem sokáig tartott. Hamarosan rendeződtek a sorok, s a kedvező légkörben ismét virágzani kezdett a nevéhez méltó 'irodalom.

Mostani válogatásunkban a klasszikus Csavajn egy regényrészletétől eltekintve napjaink mari irodalmából adunk ízelítőt.

Szergej Csavajn (1888—1942) a mari irodalom klasszikusa, az első mari nyelvű szépirodalmi alkotás, a Berek című vers költője. Sokoldalú író, publicista, aki tisztában van szerepével a mari kultúrában. Az irodalomnak valamennyi műfaját művelte.

Műveiben szorosan kötődik a népköltészethez, a nóphagyományokhoz. A Jülanda című legendában egy faluj abéli öregember meséjét dolgozza fel irodal- mian, s nem rejtett tendenciával. A romantikus-szentimentális történet arról szól, hogyan segítették a tatár iga alól felszabadulni kívánó marik az oroszokat Kazány (bevételekor. A történelmi események feldolgozása iránti hajlama megmutatkozik az Akpatör című drámájában is. Pugacsov felkelésében a Volga- vídék népei, köztük a marik is nagy számban vettek részt. Akpatör voltaképpen Pugacsov harcostársa, aki sereget verbuvál a marik között. A történeti dokumentumok és a legendák felhasználásával megírt érdekes dráma a felkelők veresége ellenére optimista hangon zárul. Az Élő víz szimbolista drámájában a szovjet hatalommal megváltozott életviszonyok, körülmények megállíthatatlanul elűzik a régit, a maradit. A dráma szövetébe ötvözött legenda a csodatévő élő vízről, vagy inkább az életvízről — mely a régmúltban a marikat kiemelte a környező népek közül — összefonódik a szovjet hatalommal bekövetkezett kedvező változás dicséretével. Csavajn legnagyobb munkája az Einet című regény. Az Einet ugyanaz, mint a magyaroknak a Tisza. Az Einet partján játszódik a hatalmas sodrású regény cselekménye, századunk első két évtizedében. Történeti- etnográfiai-szociográfiai értékű mű, sok önéletrajzi vonással. Hű képet rajzol a

484