Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÍNHÁZ - ZENE - Nagy Alpár: Bartók Béla soproni kapcsolatai
nevekre figyelnek Párizsban és Londonban, Rómában és Amerikában. Ezek a nevek biztosítják, hogy a jubileumi ünnep alatt Sopron középpontja lesz a kul- túrvilág rádióhálózatának és innen szaladnak széjjel azok a hullámok, amelyek világszerte a magyar kultúra dicsőségét hirdetik.”39 „Magyarországon soha nem hallott hatalmas műsora lesz a soproni zenei ünnepeknek” — hirdeti a Sopronvármegye.40 „Ott van a műsoron Bartók Bélának hatalmas szépségű Rapszódiája eredeti magyar motívumaival. Csak emeli az előadás nagyszerűségét, hogy a zongora szólamát maga a szerző játssza, aki köztudomás szerint brilliáns zongora- művész is.”41 „És mit szóljunk a keddi hangversenyről? Az öt szereplőnek a neve eleget mond: Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Stefániái Imre, Székelyhidy Ferenc. Ehhez nem kell kommentár.”42 A Nyugatmagyar ország című lap szintén jó reklámot csinál: „Világvárosok sem láttak még együtt ennyi zenei kiválóságot, mint a centenáriumot ünneplő Sopron.”43 Majd folytatja: „ . . . Hubay Jenő, a zenevilág vezére, Dohnányi Ernő, aki a külföldi útjaiban úgy kapja az elismerés babérjait mint hajdan Liszt Ferenc, Bartók Béla, kinek nevét jobban ismerik a nagy zenei metropolisok mint talán saját hazája, Kodály, a zeneköltő és zenetudós s a többiek, jönnek el a nyugati végvár százesztendős kultúrünnepét igazi ünneppé varázsolni s ha lehet, teljesítik ezt a nagy kérést, amely szokatlan ugyan, de a közönségnek legyőzhetetlen vágyakozásából fakad.”44 Szokatlan, s valljuk be: helytelen is, hogy az ,,á. v.” aláírású újságíró Hubay Jenőt titulálja a zenevilág vezérének. Vajon melyik zenevilágra gondolt? Az viszont igazság: „...kinek nevét jobban ismerik a nagy zenei metropolisok mint talán saját hazája”! A Nyugatmagyarország október 20-i száma közli a vasárnapi, hétfői, keddi teljes programot.45 Bartók Béla hétfőn, kedden lépett közönség elé; 21-én a Rapszódiát, 22-én Liszt: Weinen und Klágen című zongoradarabját tolmácsolta.49 A Rapszódiát a Zeneegyesület zenekara játszotta, vezényelt: Zwinz Károly. Az ünnepségen közreműködött, illetve teljes számban fellépett a Soproni Zeneegyesület és a budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, a soproni és a budapesti Bazilika egyesített énekkara, Székelyhidy Ferenc, Dohnányi Ernő, mint szerző és vezénylő karmester. A műsorban először hangzott el vidéken Kodály Zoltán remeke: a Psalmus Hungaricus. A centenáriumi ünnepségek emléküléseinek középpontjában Liszt Ferenc kultusza állott. Felelevenítették a soproni napilapok itteni szerepléseit, napirendre került hamvainak hazahozatala, méltatták emberségét, nagyságát.47 A Zeneegyesület ez alkalommal vette föl a nagy muzsikus nevét. A Sopronvármegye című napi újság 30 éves működését ülte ezekben a napokban (1899—1929), érthető módon több helyet szentelt a múlt és a jelen bemutatásának. Az újság jubileumi külön számában jelenik meg Kolb Jenő írása (8. old.) „Sopron zeneváros” címmel, amelyben a város zenei múltját, életét, jelenlegi zenei helyzetét foglalja össze. Az utóbbiról állapítja meg: „A ma kezdődő centenáris ünnepség. . . alkalmas arra, hogy az egész ország figyelmét ideirányítsa és csak ügyesség és kitartás kellene ahhoz, hogy ez az érdeklődés maradandó legyen.”48 A múlt és a jelen mellett a jövő lehetőségeit is körvonalazza: „A Zeneegyesület százéves tradíciójához maradt hű, midőn a legnagyobb élő magyar mu465
