Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - Horváth Péter: Anikó barátai

— Mi történt velem a másik szobában? — kérdezte Horn. — Nem emlékszem. Azt hiszem, túl sokat ittam.

— Üvöltöztél, hogy temessünk el, mert nem akarsz élni, erre a srácok megfogtak, kiterítettek a zongorán, Félegy gyászmisét mondott a lelkedért.

— Utálom azt az alakot.

— Ugyan már, játszottak. Te is tudod, hogy játszottak. És azt is tudod, hogy Félegy irigyel téged, mert neked nincs olyan otromba orrod, mint neki. Te szép vagy, és én szeretlek.

— Fafejek. — Horn elhúzódott a lánytól, nekidőlt a falnak. — Valami nincs rendben velünk, Eszter — mondta.

—• Buta vagy — súgta a lány, és közelebb húzódott a fiúhoz. Horn kiegyenesedett, cigarettát kotort elő a zsebéből, és rágyújtott.

— Anikó, te vagy az? — szólalt meg az öregasszony az ágyában.

— Nem — felelte Eszter. — Anikó a másik szobában táncol. Én Anikó barátnője vagyok.

— A barátnője?

— Igen. Eszter.

— Kislányom, mondd meg Anikónak, hogy szomj>as vagyok. Hozzon egy pohár vizet.

— Majd én hozok a néninek, egy pillanatot tessék várni — mondta a lány.

— Mindjárt jövök — súgta a fiúnak, miközben felkászálódott a parkettről.

— Hideget tetszik kérni? — kérdezte az ajtóból.

— Nem, ne hideget — felelte az öregasszony.

— Igen, valami baj van vettünk — motyogta maga elé Horn.

— Van itt valaki? — kérdezte az öregasszony.

— Senki — felelte Horn.

— Ki az? Ki van ott?

— Anikó barátja — felelte végül Horn.

— Anikó barátja. Hogy hívják?

— Hagyjon békét.

— Nem éritem — panaszkodott a hang. -—■ Nem hallok jól.

— Azt mondtam, Anikó barátja vagyok.

—• Anikó most boldog — mondta az öregasszony. — Anikó színésznő lesz, tudja? Ma kapott diplomát.

■— Tudom.

— Anikónak sok barátja van — szólalt meg ismét az öregasszony. — Ott táncol velük a másik szobában. Na, szóljon már valamit, nem szeretek hallgatni. Mostanában sokat alszom. Anikó azt mondja, az jót tesz.

— Ügy van — hagyta rá Horn, aztán meggondolta magát. — Nem tesz jót

— mondta. — Magának már semmi nem tesz jót. Maga már nagyon öreg.

— Tudom — felelte kis idő múlva az öregasszony. — Nemsokára meghalok. Két éve fekszem ebben az ágyban. Szép ágy és kényelmes, de azért mégse nagy baj, hogy meghalok. Két éve mondom, hogy cseréljék ki ezeket a csúnya, sárga függönyöket, két éve kérem, de nem hallgatnak meg, két éve mondom, hogy el keE cserélni a pincét a Gregorékkal, mikor még jól voltam, meg is egyeztem velük, csak át kellene hordani a szenet, nekik nem kell a pince, gázzal fűtenek, a mi pincénk meg csupa víz, két éve mondom.

— Anikó azt mondta, megkapja imajd a maga szobáját is.

— Anikó rendes lány — felelte .az öregasszony. — Mindennap bejön hozzám, leül az ágyam szélére, és beszélgetünk. Holnap megkérem, hogy hívja ki

39