Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái

SZILÁGYI ISTVÁN Megszoktuk már, hogy lehajtott fejjel járunk a világban, óvatosan megválogatva lépteink helyét. Méginkább így van ez, ha szinte egyetlen, kizárólagos pályánk­ról, a szürke aszfalt zebrákkal védett birodalmából, a racionális kubus-építészet világosan észlelhető, kikövetkeztethető, egyszerű formákat mutató, tehát leg­többször érdektelen kulisszái közül kilépünk a természetbe. A természetbe, amelyet az ember akárhogy formál, alakít, uralma alá hajt, mégis változatlanul saját törvényei szerint épül és bomlik tovább. A folyamat minden pillanata egy csodálatos színjáték része, amely vonz, megigéz, rabul ejt. Minél jobban elbarikádozzuk magunkat saját, mesterséges világunkkal, minél inkább elsza­kadunk örök ritmusától, annál nagyobb, erősebb, öntudatlanabban ható ez a vonzás. A Mecsek egy kis medencéjében, Orfű közepe táján állok meg autómmal. A földút hamarosan elfogy lábaim alatt. Nagy virágokkal teli, totyogós, vizes réten lépdelek tovább. A háttér az erdőszél csipkés kontúrja; csak alig észre­vehető horpadások-törések észlelhetők rajta. Ezek egyikéhez vezet a kis ér melletti ösvény. Lépteim helyét keresve megyek előre. Fejemet csak akkor vetem fel, amikor a szikrázó napfényt a lombok árnyékának sötétje váltja fel. Váratlan kép tárul elém, amely az „öröktől fogva oda születettség” nyil­vánvaló érzését kelti fel bennem elő­ször. Mint valami különleges gom­ba-féle, olyan szervesen nő ki a föld­ből, de megdöbbentően nagy, talán hatalmas is, tetejének csillogó koro^- nája felér a fák csúcsáig. Hol karcsú, hol duzzadó formái egymásnak felel­ve úgy olvadnak össze, hogy szinte nem is tudatosul bennem: emberkéz alkotta művel, egy különös épülettel találkoztam. A helyszín egy kis ferde átmenet a hegy meredekje és a rét tágas síkja között. Apró völgyecskék vízmosta mélyedései találkoznak itt, amelyek­hez egy karsztforrás tiszta vizű ere is társul. A ferde szakasz szárazabb, hiszen magasabb fekvésű. Erre ül az épület első, föld felett látható része, egy nagyobb beton gyűrű, amely befűződve egy alacsonyabb, de ugyanolyan nagy, párkány­szerű gyűrűvel zárul. Az utóbbiból vékony hengeres nyak nő ki, amelynek kehelyszerű alját kúp formájú sátor fedi. Ez ismét kihajlik felső peremén, és 453 Épület az erdőszélen

Next

/
Thumbnails
Contents