Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái

védőén öleli körül a törhetetlen üveg sokszög-kupolát. A hengeres nyak különben a lejtő felől legalul ismét látható, mint szervező függőleges tengely, utalva a térszín alatti folytatásra.

Az anyagok: beton, bádog, fa, üveg, ugyanúgy felelnek egymásnak, mint a formák, de a kialakítás szelleme is egységes: vonaljátéka, „mintája” egyaránt emlékeztet virágra, de arra a népi díszítő kincsre is, amely ugyanebből a szerves természet-világból absztrahálódott. Maga az egész építmény is tulajdonképpen ennek jelképe. Lényegében egy forrás foglalás, szimbóluma az életet adó víznek.

Rendeltetése kettős. Aljában, a térszín alatti barlangrendszer karsztvizének szivattyúi helyezkednek el. Ehhez csatlakozik a hengeres nyakon keresztül a gépész helyisége, a transzformátor stb. A felső, koronázó rész a barlangkutatók, föld alatti munkások kétszintes pihenője. Ennek belső tere hű tükre a külsőnek, egészen a részletekig azonosulva azzal. Az elválasztó födém középen lyukas. Rajta keresztül árad szét a kupola fénye az alsó részbe is, megvilágítva a belső faburkolat, a bútorzat és a padló meleg barna felületeit. Őseink jurtáira emlékeztető, zárt hatása van ennek a térnek, amely felett a kupola jelenti az összeköttetést a külvilággal. Csak a lombokat és az eget látjuk, de mégis úgy érezzük, hogy sokkal jobban átélhetjük a Nap pályájának minden óráját, mint egy hagyományosan épült szoba egy oldalú, megnyitott ablakából.

A kivitel meglehetősen rusztikus, de ahol kell, meglepően pontos. Egy ács, néhány segédmunkás és pár más mesterember alkotta valós testté a tervező álmát. Épületet, amely látszatra önkényes formálás eredménye, de valójában szigorú geometriai szabályokhoz kötődő, logikus rendszer. Épületet, amely él, rendeltetése van, s azt maradéktalanul szolgálja, de amely egyúttal itt, ezen a vízmosta erdőszélen visszaad valamit a természet szépségeivel betöltött végtelen térből is. Halljuk a gépek moraját, de tudjuk, hogy ami előtt állunk, más, több, mint a hétköznapok valósága. Egy alkotó pillanat testet öltött nagyszerűsége; talán a magyar építészet egén tündöklő, emlékezetes üstökös is?

A szolgálatos gépész, kalauzom, fekete hajú, keménykezű munkásember, tán nem is tudja, de érzi ezt. Javasolja, maradjak egyszer itt éjszakára. Csodákról mesél, a természet hajnali színjátékairól. Csodákról, amelyek korábban is megvoltak itt, az orfűi erdőszélen, de amelyeket ez a ház tett egészen a mienkké.

*

A Pécsi Tervező Vállalat Ifjúsági Irodája építészeinek műhelymunkái egységes akaratot és szellemet tükröznek. Tevékenységüket sok merész kísérlet mutatja a nagyipari előregyártás és a különleges, egyedi alkotások közötti széles skálán. Az orfűi ház tervezője: Csete György építészmérnök.

454