Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái
A biennálé négy kategóriában jelöli meg a témákat: 1. női felsőruházati kelmék, 2. férfi felsőruházati anyagok, 3. tizenévesek felsőruházati, valamint 4. bébi- és gyermekruházati kelmék. A fontiekből világosan kiderül, hogy a fal- és tértextil alkotásokkal szemben itt kizárólag tömeggyártásra alkalmas ipari termékről, e termékek terveiről van szó, tehát eleve kizárható minden olyan vita, amely a művészet-iparművészet határvillongásaival, e határok elmosódásával, illetve e határok tagadásával függ össze. Mégis itt merülnek fel az első olyan művészetpolitikai mozzanatok, amelyekre mind a rendezőnek, mind az alkotónak illik ügyelnie: a tömegízlés alakítása, a divat és az alkotás (mintákat, terveket is meg kell alkotni!) kölcsönhatása. Mert igaz ugyan, hogy a textiltervező elsősorban arra gondol, hogy mintáit bizonyos gépsorokon, meghatározott minőségű anyagból, gondosan megválogatott színárnyalatokból az ipar legyártja, de közben kénytelen a legközelebbi művészeti ág (textilkép), valamint a festészet, grafika legújabb eredményeit és kudarcait, művészeti áramlatok le- és eltűnését tanulmányozni, máskülönben légüres térben dolgozik, nem találja meg a mai embert, akihez szólni akar. A design tehát, ahogy az ipari formatervezést e kölcsönvett angol kifejezéssel illetik, egyetlen lépést sem tehet művészeti megalapozás nélkül. Ami pedig a közízlés helyes alakítását, a közönség célszerű tájékoztatását illeti, a tömeggyártás eszközeivel rendelkező textilipar ma az egyik „vezető nagyhatalom.” Az 1973. évi biennálén nyolc gyár 31 tervezője mutatott be lakástextíliákat, bútorszöveteket a szombathelyi múzeumban. Az idei ipari textil tárlatra 24 gyár 132 tervezője 389 terméket küldött be. A bírálók rostáján 4 gyár 68 tervező 242 terméke hullott ki, így tehát 20 vállalat 74 tervezője összesen 147 textíliával lépett közönség elé. Mint a számok bizonyítják: a zsűri szigorú és alapos munkát végzett. Az elbírálás után kiállított anyag olyan sokszínű, mint maga az ipari textiltervezés, azaz, mintában, színben és gyártási technológiában felvonultat majdnem mindent, ami a szakmában érdekes és bemutatásra érdemes, kötött, hurkolt, szövött és nyomott kivitelben egyaránt. Van példa egy alapmotívum variációira, színváltozatokra éppúgy, mint az alapminta rajzának hozzáadásos-elvonásos továbbfejlesztésére, virágmintákra és geometriai megoldásokra. A díjazott munkák szerzői azzal emelkednek az átlag fölé, hogy egyaránt értik és érzik a gépi megoldások lehetőségeit és a motívumok „lélektanát”, pontosabban: e kettő egyeztetését. A kiemelt elsődíjas Droppa Judit (Kőbányai Textilművek) a Petra és Rita mintacsaláddal kitört az eddig szokásos mintatervezés immár szűkös kereteiből, s kipróbálta a rendszertervezés korszerűbb eszközeit. Rugalmasan alkalmazkodott a nagyipari termelés gyártástechnológiáihoz, műszaki adottságokhoz, bevont a munkába mérnököket s más műszaki szakembereket, s így a lehetséges legszélesebb alapokra helyezte a mintacsalád tervezését, a részmotívumok kiválasztását. A motívumelemekből, a tervezés „elemi részecskéiből”, vonalakból, szélesebb-keskenyebb sávokból, egyszerű mértani síkidomokból stb. épülnek fel a család motívumai, a variánsok. Mivel a felsorolt síkmértani elemek egymáshoz viszonyított helyzetét sokféleképpen lehet változtatni, ugyanazokból a részecskékből számos változat elképzelhető, megvalósítható. Miközben tehát az alkotói folyamat egyrészt a technológiai és a műszaki fejlettség figyelembevételével, s a többi szakember szoros közreműködésével kezdődik, másrészt az alkotói egyéni képzelet számára úgyszólván korlátlan távlatok nyílnak a variánsképzés területén. Vegyük még hozzá azt 451
