Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái

Apjának kertészkedő és permetező alakjában is a magány mozgalmassága lappang, a munka szívós áhítata. Ilyen értelemben és ezért hangosodnak mértékkel a színek a cserepek rendezett sorakozójában, az emberi kéz és szándék növelte kert harmonizált szerkezetében, mely egyszerre festészet és élet. Ilyen a nép gyermeke, aki az édesapja; szereti gondozni az életet a növényben is,, s ha az felnövekszik, egyszerre eredménye fénynek, földnek, emberi szorgalomnak. Ez az árnyaltság rejtőzik el a kopott szinek irány-örvényeiben, mozgásáramlataiban.

Mészáros József festői értelmezésében a Temetés sem tragédia. Megrendülés, mozgalmasság, ismétlődő falusi színpad éneklő kántorral, méla pappal, varjakkal, ministráns gyerekekkel, siratóasszonyokkal, havas tetővel, födetlen fejű hallgatag férfiakkal, — de nem tragédia. Nála még a szomorúság is egészséges, már a tor szükséges feloldása is érzéklődik benne. Őszinte az ének, őszinte a könny, őszinte a fájdalom felszívódása, e dülöngélő ácsorgás festői képlete pontos; a falu így szünteti meg a szenvedést a főhajtás, a vigasztalás, a feledés egyformán fontos és egymást követő szertartásaival. Szertartás! Lényeges eleme ez Mészáros József művészetének. Kukoricagóré mellett szuszog a temetési menet, a halottas kocsi a dombon önmaga offertóriuma, a másik változatban a lila tornácfal jelenti a megnyugvást. Az arány is valóságos. A tizenhárom öreghez öt gyerek társul, kilenc nő egészíti ki a hivatalos személyekkel bővült férfiak csoportját.

Mindig szabatosan pontos a Mészáros-festmény koreográfiája. Pontos és megindító. Szakadatlan megrendüléssel követi az élet ünnepre, hétköznapokra tagolódó vonulását. Ecsettel jelzi, hogy a Déli pihenő figuráinak földre heve- redése a hőségben és fáradtságban időszerűen elérhető legnagyobb ünnep, hogy az ártér gödreiben zsákmányra csapó Kosárhalászok munkaáhítata a vasárnap gyönyörteli izgalmát éri el. Mészáros József egyúttal a saját élményei nyomvonalán fejleszti elődei elért eredményeit. Ferenczy Károly egyik mesterműve a virágokat gondozó lányok körét érinti, — Mészáros még tárgyiasabb; képe árnyalatra pontos beszámoló a locsolással erősített virágok bágyadtan érzékeny piros tónusairól az enyhe rácsok előterében.

Mindig egyedi felismerésre törekszik műveiben, s mivel nem a felületen jár, hanem belülről, szinte önmaga alkotórészévé alakított nézőpontjából festi a választott motívumot, lényegi igazságot tár fel. Együtt él hatalmas társaságával; növények, állatok, emberek járnak festői otthonába állandó barátként, s képzeletének töretlen szorgalmú egészségével fakítja színeit, hogy ezzel a csak nála tapasztalható megközelítéssel nevezze meg maradéktalanul az általa felfedezett, csak saját ösvényen felfedezhető valóságréteget kiválasztott és megtalált festői eszközökkel.

Mészáros József nem kapkod, nem siet, nem tétovázik. Konokul hűséges eszményeihez, mert tudja: kincset őriz. Egyik tusrajzán lovak abrakolnak, kor- délyba fogott lovak, egyik a másik szénáját orozza mohón, szinte derkovitsi alapossággal. A kert pompás színbazár, a malom vízben tükröződve hosszabbodik, a Ruhapróba is a szépség tudató^ szervezése a nők és a festő részéről is.

Minden képén felfedezhető az együttérzés. Kocsis és ló egyaránt az élet teherhordója, mindketten meghajlanak a fizikai és lelki súlytól, s a Vásárra menők is telítettek az eladásra szánt ló iránti nosztalgiától. Segantini, Szőnyi István ilyen tárgyú műveinek folytatásaként Mészáros József a szekér hátuljához kötött ló csöndes sértődöttségét is érzékelteti, ami természetesen csak a. festőben tudatosul.

444