Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái

Mindig tartalmasán egyszerű! Olyan könnyeden fogja egymás kezét a Szerelmespár, hogy az maga az érzelem áramütése, és a kék lábosban feszülő hal élettelenségében is él ezüstpikkelyeinek szépségével.

Pontos is, méri a társadalom közérzetét. A Vasút mindig ideges tér, állandó nyüzsgés, szorongás, — itt valami mindig sürgős, valami mindig hiányzik. Ezt a hőfokot és atmoszférát a formák le nem zárt szükséges tisztázatlanságával jeleníti, ugyanúgy, mint a Mosó asszony, a Palántálók duhaj aktivitását. Sodró kavargás jellemzi Az öreg tengerész szobáját, álmai is áramlanak benne, nemcsak a tárgyak, s a Kukoricafosztás is egyéni élmények gyalogútján gyarapítja Hollósy Simon, Arany János, Munkácsy Mihály, Koszta József festői, költői felismeréseit. Egyáltalán; Mészáros József elég szabad, szelíd és független ahhoz, hogy művekkel kapcsolódjon elődei mércéjéhez. Példaképe Szinyei Merse Pál és Ferenczy Károly, — van ereje, tehetsége, fantáziája ahhoz, hogy folytassa, gazdagítsa világuk értékrendjét. Ez a mai magyar festészet egyik fejezete a művészi hivatásvállalás őserdei hálózatában, s ennek a részletnek igényes megvalósítása Mészáros József nevéhez fűződik. Ez az Ő ügye abban korszerű, hogy teendőjét következetesen végzi megmásíthatatlan szilárdsággal.

A tájakat átszelő és benépesítő egyetemes falu festője ő, azé a falué, mely nemcsak a térben, hanem valamennyiünk tudatában terebélyesül. Ezzel a szellemiséggel hívja életre képein a Halottak napjának gyertyás lángjait, parasztasszonyok gyümölcsös Ozsonnéját, bokályokkal zsúfolt Régi szobát, és a rimamurányi vaskályha, vödör környezetében vesszőkkel bajlódó, csizmás Kosár445

MÉSZÁROS JÓZSEF: TEMETÉS