Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - TANULMÁNY - Könczöl Csaba: A hallgatás szinonimái
tanulmány KÖNCZÖL CSABA A hallgatás szinonimái „A művészeti termelésnek s müveinek tulajdonképpeni módja már nem elégíti ki legfontosabb szükségletünket; túlvagyunk azon, hogy a művészet alkotásait istenítve tisztelhessük s imádhassuk; józanabb hatást tesznek ránk, s amit felkeltenek bennünk, annak még magasabb rendű próbatételre, s másféle igazolásra van szüksége ... A művészet már nem adja meg a szellemi szükségleteknek azt a kielégülést, amelyet régebbi korok és népek benne kerestek és csakis benne találtak meg .. Hegel „A művészet lényeges és szükségszerű mód-e még, amelyben a történeti létezésüket eldöntő igazság történik, vagy többé már nem az?” Heidegger 1. A Janus Pannoniustól József Attiláig nyúló magyar költői tradíción nevelkedett, és így minden költőiségben jártas olvasó a mai magyar költészet egy mind jelentősebbé váló részével szemben értetlenül áll. Míg a régi költészetben ízlésére támaszkodva legalábbis elvileg mindig módja volt a biztos ítélet kimondására, ma, Pilinszky, Weöres, Juhász Ferenc, vagy — a fiatalabb nemzedékből — Oravecz Imre, Petri György, Tandori Dezső sok verse teljesen tanácstalanná teszi: mintha ezek tudatosan ellent akarnának állni a legraffináltabb, a legkifinomultabb hagyományos versolvasói ösztönnek is. Zavartan, szégyenkezve, bosszankodva vagy fölháborodva keresi a hibát hol a költőkben, hol — ritkábban — önmagában. Zavarát az okozza, hogy fél ama ,,kortárs közönség” hálátlan szerepét eljátszani, amelynek értetlensége iránt ő maga is csak erős megvetést érez, valahányszor költészetünk nemzeti pantheonjának „értő fülek híján” viaskodó nagyjai jutnak eszébe. Gyanakvóan jóindulatú akar lenni, nem ez az ugyan amit szíve szerint vár a költészettől, viszont eléggé jártas a meg- nem-értettség irodalomtörténeti mítoszaiban is ahhoz, hogy elbátortalanodjék a hangja, ha ösztönös idegenkedését elutasító véleménnyé kell formálnia. De 427
