Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Nagycsaládok házatáján

A halomnyi akta közül kiemel egy csomót, int, hogy mehetünk a Furgonhoz. A felmerő bizottság tagjai már várnak bennünket.

A Sorok utca a következő állomás. Az utca végén állt a hírhedt „bűntanya”, s a Perint partján még legalább nyolc-tíz olyan ház, amelyből kimentették a lakókat, hogy utána a földdel tegyék egyszintűvé a bűzös falakat. A helyükön ötszintes, modern lakóépületek állnak.

Benyitunk egy udvarba. Tucatnyi gyerek, asszonyok, karon ülő csecsemők. Férfi sehol.

— A lakáshivataltól vagyunk — hallom a már annyiszor ismételt bemutatkozást. Megnyílnak a tömeg'lakások ajtajai, megostromolják a tanács embereit.

Egy fiatalasszony a nyolcadik gyereket várja. A hasára simít, úgy kérdezi: itt kell-e még megszülnie azt is. Egy másik asszony, szinte berángatja az odúba az osztályvezetőt: nézze meg, mekkora kis lyukban élnek hatan.

— Maga nem itt lakott azelőtt.

— Nem hát.

— Hogy került ide?

— A sógorék idevettek. Akikkel én laktam, azok már mind lakást kaptak. Lakást kapott a Csitej, a Guber, a Lika, a Tökli, a Pőhm, a Liksa, a Csirel. Most már én következem . . .

— Ez a kisgyerek kié? — kérdezi valaki a szomszéd lakás elsötétített szobájában.- Az enyém — mondja egy tizenhét-tizennyolc év körüli asszony.

— A férje?

— Nincs férjem.

— Lány még?

— Lány vagyok. Az apja katona. Ha leszerel, elvesz.

— Hol ismerkedtek meg?

— A Tengerszemben. A Pisti ott lakik a kocsma mellett. Ha leszerel, elvesz ...

— Nem ritka az olyan család, ahova faluról beköltöznek a friss házasok, a közeli rokonok, az ismerősök. Egy-két év eltelte után „bennszülött” városlakóként kopogtatnak a tanács ajtaján: lakást igényelnek. Akkorra már két-három, vagy ennél is több gyermekes családok . . .

A város három és fél ezer lakásigénylője közül a többség nem ilyen. De a legtöbb gondot ezek a családok okozzák. A nagycsaládos program végrehajtásában is ,.ők” a legkeményebb dió. Az itt felvillantott képek — inkább csak jelzések — egy kissé talán riasztóak. Egyik-másik azonban így is csak sejteti a mélyebb rétegekben lapuló társadalmi gondot. A lakáshelyzet javításában megmérhetetlen, amit tettünk. De amit tenni kell még, az is óriási. Mert az igények is napról napra növekednek.

42;