Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - Lázár Tibor: Egymásért dacban (vers) - Lázár Tibor: Arcod (vers)
LÁZÁR TIBOR Egymásért dacban Az életed fele csak az enyém, az életem fele csak a tiéd, de ebből egy nem jön ki sehogysem, pedig feléd sodor, pedig felém isodor telkünk rianáisa, szavunk szákadása, szemed tengervizének, szemem tengervizének csendes áradása, apasztó apálya apádtól vett üsZköd, apámtól vett üszköm, gyújt minket haragra, szerelmes napra, és fejed vételéig, és fejem vételéig egymásért állunk dacban, mindenki ellen. Arcod Arcod hótakaróján lépés zeg-zugok elmosott országhatárai a föld nélkül élő nemzeteknek, távoli tanyák csendes csobbanása, eltorlaszolt életek hűlő reménye, a vágtató tehervonatolk csikófüttye, északi madarak pihenője — mind odagyűlik — s a dombok alján, fagyott szemed mélyén naponta táborozni jár a fény, és hajad erdejében sikongó fésű — fűrészek rendezik egybe frizurádat. Arcod gödreiben szerelmem állóvizei rajta az ismétlődő köhögés rohamai meg a tehetetlenség sírógörcsei szaggatják egyre a felszínt, 395
