Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - Lázár Tibor: Kérdések nélkül is (vers)
s ha ordítanék és tépdesném önmagam reményét, csak Hédász hallgatna rám, s dobna magas-ívű villám-kötelet de kérdéseimre ő sem adhat feleletet mert hitében mindenki maga visz igaz madár jóslatot. Ha bántanának, megvédeném ezt a körénk fonódott csendet, a rezzenetlen boldog némaságot, lehunyt szemhéjad mögött hullámzó göndörhajú esték melegét, a rétek gyermekláncfű-szín mosolyát, mely nélkül élni nem tudok már, s a nyíló vadgesztenye-virágok lámpásai mellett kettőt kiáltok éj-felén és a le omló-ruhájú fények között lélegezni kezd a föld és labdarózsa-szín melleid közé gyémánt-szeplőket hullajtok csókjaimmal. Az álomkergető nyugtalan homokvihar izzítja ágyam, s verejtékforrás minden pórusom, honnan apró patokok indulnak versenyfutásra éjjelente a fajfenntartás tüzes ösztönével hozzád, és feszülő izmaink ritmusára kérdés nélkül is értjük egymás válaszát. Akkor tudom, hogy nincs Idő, Tér, mikor szemedben a borult ég haragja vibrál s szád kráteréből apró sikoly-sziklák dübörögnek az égre, és megrendült világunk velünk hullámzik a síkossá váló ágyék-völgyek alján, hol a megtermékenyült órák szakadozó lélegzetét szabályossá szelídíti csendesen a távolból érkező szívdobogás. Kérdések nélkül is
