Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - Galambosi László: A küzdelmek könyvéből (vers)
GALAMBOST LÁSZLÓ A küzdelmek könyvéből Nem könyökölt már az Isten Jákob létrája, fölött. Szaikállán, nehéz aranyszőnyegen, a Világ öblei nem pihentek többé. Hiába ébredtek telt jácintkelyheíken a pillangók: a csillagok, a napok nem dicsérték sugár-zenével az Űrt. A nyájak kerülték egymást. Beszakadva sárgult a kígyópikkelyű bádog a posványos kutakon. Eljött a Szorongattató. Hozsannáztak a hódolás szélhámosai. A zöldruhás ördögök fegyvereikkel fölkapaszkodtak a támadás szikláira, hogy bűzlő szakadékokba hajítsák azokat, akik előtt a szabadulás kapuja zárva maradt. Bolygatott vackán talpra szökkent a tűz. A megvadult jószág üszkös szarvakkal, fölhasadt bőrrel menekült. A hitetlenek eldobálták szerszámaikat. Húrokat pengetve ültek a megfélemlítettek, a hazugok, a harácsolok asztalánál. Űtonállók rejtőztek és öltek. Szeretkeztek kincseikkel zsúfolt kamráikban. A lotyók csípőjűikig rántották szoknyájukat. Kitakart combjukkal ingerelték azokat, akiken erőt vett a bűn. A töbzódók elárverezték feleségük házát, ellopták gyermekeik elől az ételt, leszaggatták ivadékaikról a ruhát, hogy az ölelésekért fizetni tudjanak. Nem szállt a madár pólya-fehér rózsaágra. Aranykévékből nem magasodott dajkáló fekhely a kicsinyeknek. Virágtailan éjszakába zuhantak a megszenesedett olajfák. Véreztek a gallyak, mint ama napon, miikor Júdásra köpött a sár 392
