Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 5. szám - Galambosi László: A küzdelmek könyvéből (vers)

s Getszemán árnyékos lombja közt nyakába hurkolta az ezüstös kötelet. Nem emelkedett a Gyoleshozó, csak a csonttörők morogtak.

A köntös, a levágott haj, a gyémántos gyűrű körbejárt. Szefcerce, kard meg korona uralkodott. Az elítélt homlokán viselt metszett csillagot.

A pribék aranykoszorút kapott. Csonkultak tört kések: elhajított halak a napon. Dőzsölt az orosz 1 ánbőr-palástú poroiszló.

Az alkony: a hétsébű asszony, a meniny-fcút káváján gubbasztott.

Nem épített tündöklő játszóteret a hold. Szakadt virág-kesztyűkkel takarták be az ágak a fosztó arcú legyOkoltákat. Láncok csattogtak az éjszakába. Nem láthatott senki a csillagfára. A foglyok tántorgása fölött korsókongás, fosztogató hóhér-forgás erősödött. A hatalom gyökere alatt feneketlen gödör féketedett. Nem szállhatott föl a szabadító, a mesebeli griff a világot mérgező eső mögül.

Zúzott homlokok rejtették a gondolatot, ia küzdelem virágát.

Hitler dúvadjai, páncélagyarú horogkeresztesei lökdösődtek az egymás-elől-zabálás vályúinál. Habzsoltak a legelöl-rohanók a mézzel bemázolt juttatás vékáiból.

Vérezték a vas-szegfűs sarkantyúkat. Késekkel tűzdelték öklelő szarvukat.

A tisztaság szájából kitépték a legendát, kitekert nyakkal szemétre dobták a mesét. Ujjakon tornászott sziszegve a vésőfogú kígyó. Körmeik alá lila hús-csipkéket harapó!!. Mellek lyukas teknőjéből férgek forogtak mélybe.

Dongott ia fasizmus szívverése. Hatallmaskodók karján jöttek a t (állta jtékos hölgyék.

Megkezdődött a tálak vonulása. Kancsók oldalán serlegek tündököltek. Sóhajtottak az igába-hajlók:

„Ha a jászol meg nem telik, barmainkat elvermeliik.