Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Nemes Nagy Ágnes: Mennyi minden

gyermek- és ifjúsági irodalom Nemes Nagy Ágnes, első- gyermeklírai gyűjteménye, a. Lila fecske (196.5) a beleérző-beleképzelő tárgyiasságban fogant. A kinti és a benti pontos és sej­telmes áttűnései, a tárgyi motívum és a hangulat egymásbajátszása, a dolgok andersenien megejtő animizálódása, a madaras és bútoros pillanatképek láto­mássá lényegülése, az ismétlés-technika fuga-futamai, a ritmus plaszticitása, a színvilág kísértő ereje: mindezek együtt határoztak meg egy saját-alkatú vers­típust. Antológiákban sorjáztak az új darabok, s tíz év után most a Mennyi minden című kötetté szerveződtek (Móra Kiadó, 1975). Az eddigi tárgyi áttételek helyett közvetlenül érvényesül a gyermeki látás bensősége. A nézőpont áthelyeződött a gyermeki szemekbe, az ingereket gyermeki radarernyő követi, a dolgok hul­lámhosszát gyermeki készülék keresőskálája tapintja, a vers gyermekmonológ­ként hangzik föl, a világ gyermeki szóval szólal. A költészet most a .gyermek elsődleges világérzékelésének hangszere. A gyermeki hangszerelésű mikrokoz­mosz-etűdök a teljességet zendítik meg. A vers himnikusan lobog a lét legköz­napibb „izé-mizé” csecsebecséinek csodája előtt, s holdkóros-naiv biztonsággal lép a színarany avarra. Elégikus és groteszk, nosztalgikus és csúfondáros, har­sány és diszkrét, sejtető és kimondó. Mindig gyermeki és mindig felnőtt, min­denkinek címzett. Mivel a tapasztalat első ámulásai titkos korrespondenciát tartanak a végső dolgok szüremlő sugallataival, a kötetnyi gyermekpoézis az elemi érzések létlírájává tágasodik. Az első és a végső dolgok rejtett párbe­széde néha a szemközti oldalakon, néha egyetlen versen belül folyik. A kötet ezzel a poláris létezés-ívvel a gyermeki életigenlés revelációja. A gyermek ezúttal nem szobalakó, kit a fal megvéd és elhatárol. A minden­napi expedíció színtere inkább az utca, persze egy végtelenre nyitott utca. A téma tehát úgyszólván az utcán hever. Itt „ámulni lehet”, és törvény a ..ját­szani is engedd”, és éppen ez az ámulatos játékkészség emeli az elemi történése­ket a költészet dimenziójába. A játék főbb nemei pedig: a valóságos játék, a képzelet játéka és a nyelvi játék. Mindezek pedig tovább osztódnak, hogy végül egyetlen és oszthatatlan játékká pördiiljenek. A játék mozdulata nem hiányoz­hat e játszian komoly versikékből. E józan vers-lények, vers-manócskák min­dennapi játékra születtek: utcakövön mániákusan ugróiskoláznak, a gesztenye­levél ujjait számlálják, házon túli titkos utakba hallgatóznak, ösvények talált kincseit leltározzák, villamosmegállónál vacognak játékszabályra, autókkal ipi- apacsoznak. A Mennyi minden címadó vers és a Nyári rajz mintha a játék- és világ­összegezés költői leltára volna. A Mennyi mindenben a habzsoló fölfedezés, számbavétel ujjongása a meghatározó. Szódásüveg-szilánkból, gerletollból, plé- dobozból (tüntetve a fonetikus helyesírással), Verne-képből, miegymásból szár­nyal föl az iróniátlan örömdal: 382 r Nemes Nagy Agnes: Mennyi minden

Next

/
Thumbnails
Contents