Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZEMLE - Laczkó András: Szabó Lőrinc műhelyében

Szabó Lőrinc műhelyében

Napló, levelek, cikkek

Kabdebó Lóránt múlhatatlan érdeme, hogy immár könyvek sorával bizonyítja Szabó Lőrinc életművének jelentőségét XX. századi irodalmunk történetében. Elsők között volt, akik „legendák helyett” dokumentumokkal keresték a költői mű és az alkotó élete közötti összefüggést... Ennek — széleskörű gyűjtőmunkán alapuló — eredménye ez a kötet. Az összeállító szándéka az volt, hogy a pálya minden jelentős eseményéhez kapcsolódjék a könyvben dokumentum.

(Érlelödés) Az alkotóknak előbb-utóbb felteszik a kérdést: hogyan indult, milyen tényezők alakították pályáját? Ezekre a kérdésekre a kötet egésze, és jó- néhány korábban publikált emlékezés és még kiadatlan írás válaszolhat teljességre törekvőén. Egy rövid ismertetés keretében még a főbb motívumok sorra- vétele is nehéz feladat. Két tényre azonban feltétlenül fel kell hívni a figyelmet. Az egyiket Önképzőköri emlékek című írásában fejtegette Szabó Lőrinc; „bizonyos elrendelések” meglétét az alkotókban. Az élet eseményei, hangulatai, szellemi hatásai ezt gazdagítják és erősítik. Nem azért emeltem ezt ki, mert ennek kimondása Szabó Lőrinc kizárólagos eredménye (hiszen előtte sokan, többek között Kölcsey Ferenc is, arról írtak, hogy a „természettől” kapott tehetséget kell az alkotóknak „tökéletre” vinni). Itt az a lényeges, hogy milyen konfrontációba került a „bizonyos elrendeléseket” magával hozó fiatal a valósággal. Szabó Lőrinc maga írta le, hogy „erős, fogékony lélek” volt, de a reális dolgokban „önállótlan, tájékozatlan és félénk”. így nyert erősítést az, amit „elrende- lés”-nek nevezett s irányította egyre inkább a „szellemi élmények” megszerzéséhez és értékeléséhez. Egy-egy könyv, olvasmány szépségének önálló felfedezése (mint Szophoklész Oidipusz-ának élménye) érdekes a költői érlelödés szempontjából. Az önállóság Szabó Lőrincnél külön hangsúlyt is kap, mert önképzéssel szerezte meg nagy többségét annak, amire később szüksége lett. Vallomásait olvasva bontakozik ki teljesebb szélességében a költővé érlelödés horizontja, mert ha eddig úgy tudtuk, hogy „elsősorban” az iskola nevelte, akkor a kötet dokumentumai alapján ezt módosítanunk kell. Egy helyen így ír indulásáról: „Senki sem tanított, s éveket vesztettem el a technikával bíbelődve. Olvastam németül, franciául. . . Mindent úgyszólván egyedül. Tanultam és olvastam és olvastam és tanultam.” (24—25. o). Ezek a sorok közvetve és közvetlenül sok mindent magyaráznak; gondolatokat, hatásokat, barátságokat, verseket.

(Versmagyarázatok) Mit adhat a költő a vers értéséhez? Ezt vagy ehhez hasonlót többször megkérdeztek Szabó Lőrinctől. Válasza az volt, hogy elmondta, leírta a versek élményhátterét, keletkezésük körülményeit. Kielégítette ezzel a kíváncsiságot? Ezt nehéz lenne utólagosan eldönteni. .. De az bizonyos, hogy a lényeget, a versek magvát megmutatta. A cikkek között néhány olyan olvasható a könyvben, melyeknek versmagyarázat volt a célja. Ezek közül kettő csaknem műhelytanulmány pontosságával részletezi a valóság s a költői képzelet konfrontálását. A Szénásszekér ment át a városon című költeményről egy irodalomtörténeti tanulmányban írták, hogy itt a lassúbb tempójú mondatfűzés, a világban harmóniát és nyugalmat kereső szemlélet átcsap egy gyorsuló gondoiat- idfejezésbe; a leírás nyugalmát az izgalom zaklatottabbá teszi. Felkiáltások, szó379