Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZEMLE - Bödőcs Pál: Féja Géza: Visegrádi esték

meghatározó, rendkívül egyenlőtlen arányából. A kielégületlenség bosszút szül — különösen, ha kompromittáló —, s a bosszú áldozata szükségszerűen a min­denki számára elérhető, a cselekvéssel mérhető ember lesz. Féja Géza tehát nem Görgeyt igazolja, de a sorsát uralni akaró ember tragédiáját. Helyesen alkalmazkodott témájához az író, amikor a korábbi elbeszélő, le­író jellegű freskó-felépítés helyett a drámai párbeszédet választotta. A téma ál­talános érvényű kitágítása s Görgey puszta élete is egyaránt alkalmas a drámai ábrázolásra; így az általános érvényűnek, mint kisugárzó erkölcsi s gondolati erőnek, és az egyedinek, mint hiteles megjelenítésnek összefonódása teljesen megvalósulhatott. Szerencsés volt a közvetlen drámai alaphelyzet beállítása: Görgey külső és belső bekerítettsége, elszánt sziszüphoszi küzdelme a sorsával s a váddal; hisz ugyanazon tényeket tudja védelmére hozni, amelyekkel a világ árulónak ítélte. Megidézi Kossuth szellemét, mert tőle várhatja csak tetteinek megértését, még akkor is, ha az összeomlást éppen az egymás ellen végtére nyíltan is kiszálló cselekedetek jelezték elkerülhetetlennek. A megidézett Kos­suth tulajdonképpen hisz neki, de már nem a forradalmár hitével, hanem a meg­fáradt politikuséval. Hogy a reménytelenség felszínén tudjon maradni az csupán az életét felemelő majd elejtő tények, szinte fegyverként való napi tisztogatásá­nak következménye. Életének minden más területén mások kiszolgálója vagy zsarnoka lesz. Az utolsó három fejezet szolgálja ennek valóságát, látszólag a főhős életének hossz- metszetével is megismertetve. A mű belső sugárzása ha meg is fogyatkozik ez­zel a szerkezettöréssel, az író mégiscsak így éri el célját: átmenti a halál küszö­bén megtorpanó reménytelenség mögül az utókorba a reménykedést. A mű líraiságát elsősorban az önigazolás halálos elszántsága adja, s nem annyira a sokszor igen találó, de olykor érzelgősségbe tévedő élet- és természet­leírások párhuzama. A bizonyítás következetes logikájára kipattanó elbeszélő részletek, csataképek, a szabadságharc legkorhűbb és leghatásosabb mozaiktabló­ját adják össze. A regény stílusának alapszövetét a pontos és hajlékony régi magyar nyelv sugározza, amely a szavaknak feszes tartást és finom hangulati fényudvart ad; a beszédtagolás, az érzelmek belső ritmusának természetességével s a meditativ körülírásokkal egyaránt remekelve. A korhűséget s a miliőt mértékletes arány­ban pontosítják a népi, tájnyelvi kifejezésformák, valamint a XIX. század első felének, a nyelvújítás utáni közvetlen időszaknak nyelvi fordulatai és kifejezé­sei. S mindez oly közvetlenséggel, hogy a legtermészetesebb mai irodalmi nyelv­ként hat. Féja Géza legújabb történelmi regénye, a Visegrádi esték, jelentős alkotás. A történelmi illusztrációk, mesterkélt párhuzamok, parabolák és groteszkek korában magas rangú művészi példát ad a történelmi, társadalmi valóság fel­mutatására. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1974) BÖDÖCS PÁL 378

Next

/
Thumbnails
Contents