Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - MŰELEMZÉS - G. Komoróczy Emőke: Az ifjú pár és a lakodalmasok
ményelkkel úgy, hogy a Szombatihelyen európai mértékkel szerveződő modern építészet méltó tártsa és szövetségese legyen a festészet Vértesi Péter egyre árnyaltabb, egyre tágabb, egyre rendszereséhb közreműködésével. Ez a találkozás két szempontiból is lehetséges. Egyrészt társadalmiunk folyamatosan rendeli meg az új reneszánszot eredményező építőművészet és festészet együttműködését, másrészt azért, mert Vértesi Péter festői készülődése befejeződött, s művészetében most kezdődik a „nagy vállalkozások kora”. BERTALAN LAJOS Az agyagművesség igézete Németh János kőszegi kiállításáról Másfél évtizeddel az első nyilvános bemutatkozás, az 1960. évi IV. Országos Iparművészeti Kiállítás után, számos hazai s külföldi tárlat sikereivel a háta mögött, díjakkal és kitüntetésekkel (az I. Országos Kerámia Biennálé 3. díja, a Munkácsy-díj III. fokozata, SZOT-díj) méltányolva és elismerve „érkezett” Kőszegre, a Zwingerben nyílt tárlatra, az első igazi nagyszabású vasi szereplésre. A művészbarátok nagyobb örömére éppen erre a tárlatra időzítették a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata gondozásában megjelent nagyon szép Németh János kötet bemutatását is, így a nézők abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy a műveket Katona Imre kitűnő tanulmánya és értelmezése birtokában (megkockáztathatjuk: az eddig legjobb Németh János-kalauz kíséretében) élvezhették. Művei megértéséhez és alkotói egyéniségéhez is ebből a kötetből idézzük .a — véleményünk szerint legfontosabb — kulcsmondatokat, megállapításokat. A fő kérdés itt is, mint a legtöbb kerámikus művészetében a szobrászi-plasz- tikai törekvések illetve a fazekashagyományok (edény, tál, csempe stb.) szembesítése. Nem kétséges — erről egy rövid áttenkintés meggyőz —, hogy mind témaválasztásban, mind a megmunkálás módját, alkotói stílusát tekintve az ősi, a korongos fazekasmesterség folytatójának vallja magát, „nála azonban a fazekashagyományokhoz való kötődés a fentieknél (Gorka Géza, Papp János, Balczó Edith, Kumposzt Éva) lényegesen bonyolultabb, komplexebb”. Az első évek, a kísérletezés időszaka ugyan a szobrászati-plasztikai megoldások felé vonzották, remekbesikerült diplomamunkája, az 1959-ben készült Kakas is erről tanúskodik, s bár a plasztika változatlan egyik legerősebb műfaja, mégis a fazekasmesterség nyomja rá bélyegét a jellegzetesen népi ihletésű, a göcseji táj szeretettében és igézetében fogant műveire. A plasztikákra éppúgy, mint a korsókra, tálakra, a reliefekre és csempékre egyaránt. Ez a „fazekas-bélyeg” annak a felismerésnek a logikus következménye, hogy a forgástestekből felépített kerámia-plasztika nemcsak jellegzetesebb, de egyúttal természetesebb és anyaghűbb is az agyagmintázásnál, a szobrászati 367
