Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - MŰELEMZÉS - G. Komoróczy Emőke: Az ifjú pár és a lakodalmasok

Tóth Árpád említi az „Esti sugártooszorú”-iban a dolgok esti lélekvándorlását. Ezeknek a valóságindítékú töredékeknek álmokba (hajló testetlen-testi torlódása az, amely Vértesi Pétert izgatja, ilyen értelemben engedélyezi az asz- szonyareú fák közlekedését képeinek felületén, a'hol Deim Pál rokonságát is vállalja.

Nagy műve A megroppant élet. A szinte vonzó szomorúság esztétikuma hullámzik a szimbolizált nénike viskó-hosszabbodásában, egyetlen társa a tyúk, taréja Balatonig húzódó lombokban folytatódik. Előttünk áll egy festőileg időtlenné növelt magatartás, a Szigligeten ténylegesen is élt Mariska néni, aki minden tavasszal „újra kicsiholta magából az életet”, s foltozott kerítésével most már Vértesi Péter művészetében él tovább ismeretlenül ismerős társunkká oldódva, vigasztalódva.

Szombathelyi tárlatának kiemelkedő szintézise az Anyaság. Tájformákkal termi a gyermeket a kép, a táj szíve lesz a kezdődő ember, a festő nemcsak a tájnak mutatja fel a humánumot, az élet gyümölcsét, hanem a táj is visszajelzi

önmaga metamorfózisát a színes modellben. A táj méltóságából kivirágzik felsőfoka — az élet.

Vértesi Péter grafikája képi gondolkodás, ezért tartalmaz jelentős üzeneteket az Elhagyott udvar, a Kapu és a már Gorkij eszméit is hangoló Petőfi-illusztr- ráció, mely rajzilag értelmezett „föl” kötőszó, a jó idő, a sérüléseket gyógyító történelem türelmetlen követelése.

Merre vezet, merre vezethet, merre lendüljön Vértesi Péter további útja? Maradjon a vasi műhely központi vonulatában nemzeti és internacionális esz366

VÉRTESI PÉTER: A MEGROPPANT ÉLET