Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - MŰELEMZÉS - G. Komoróczy Emőke: Az ifjú pár és a lakodalmasok
szellemét, ízét, hogy miként felel ezekre az örök kérdésekre...” A „miként” kérdésére Dési Huber István életművének egészével igyekezett válaszolni. Az emlékkiállítás legfigyelemreméltóbb tanulságai közé tartozik, hogy egyértelművé vált: valamennyi ilyen típusú művészetpedagógiai lecke hitele nagymértékben függ a mögéje felzárkózó életmű értékétől. Úgy is fogalmazhatnánk: arra a kérdésre, hogy a mindenkori (korhoz, adott társadalmi képlethez többé-kevésbé szorosan kötött) természet-kép felboncolása értelmes tettnek minősíthető-e, s hogy a nyomában megszülető szintézis gazdagítja-e új értékekkel a befogadó közönséget, végső soron nem a „tanmese” harmadik tétele, hanem a művészi oeuvre megfelelő darabjai felelnek. A mester ezúttal — a kiállításon látható művek túlnyomó többségének tanúbizonysága szerint — jó! „vizsgázott”, de a kiállítás rendezője is, amikor (az özvegy értő és szeretetteljes támogatását élvezve) merte a didaktikai szándékú lapok sorát az életmű rájuk rímelő remekműveivel folytatni, mintegy kiteljesítve, sőt mondhatjuk bátran: felerősítve az eredeti programot, tetemesen megnövelve ezáltal annak művészi hitelét. A kiállításnak egyébként is egyik fő erénye volt, hogy segített a nézőknek rekonstruálni a mű-alkotás folyamatát, az első vázlatoktól a kiérlelt remekművekig, már amennyiben ezt esetről esetre lehetővé tették a fennmaradt tárgyi emlékek. A művész özvegyének jóvoltából első ízben láthattunk itt nagyobb mennyiségben lapokat az egykori motívumgyűjtő utak vázlatfüzeteiből: friss látvány-rögzítéseket, egy-egy témára készült különféle kompozíció-változatokat, illetve formákat ízlelgető részlettanulmányokat. A névadó szülőföldi táj, a Szamos-parti város, Dés, a háztetők fölé magasodó karcsú templomtornyával, a folyóvízben bivalyokat fürdető fiúkkal — 361 DÉSI HUBER ISTVÁN: BIVALYOK KÖZT
