Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - MŰELEMZÉS - G. Komoróczy Emőke: Az ifjú pár és a lakodalmasok

fogalmazni. Az utolsó két sor (amit már korábban idéztünk) lezárja és megoldja a versen végighaladó ellentétsort:

A dörgő időben / viharokkal és elektromos feszültséggel teli korban /, szoborrá öntve / elszántan, érckeményen, mozdíthatatlanul / a tengernek feszül az ifjú pár: minden idegszálával a hajnalt várja. Igaz, hogy a jelen még nem tud többet adni ennek a jövőnek, mint azt, hogy „felszalagozza” és „megkoszorúzza” az ifjú párt — azaz ünnepélyesen előkészíti, és nem tartja vissza —, de igazi, belső emberi támogatására már nem alkalmas: ahhoz egy egészen új emberi magatartásmódnak, másfajta személyiségmodellnek kell kialakulnia. A ma embere tömegeiben még az osztálytársadalmak során kialakult emberképet hordozza magában — tudniillik azt, amelyben „az ember önmagát olyannak értelmezi, mint aki képtelen megismerni a világot, mert azt megismerhetetlennek tartja; nem a valóság urának, hanem rabjának érzi magát”.17' Éppen ezért nem is igen hisz benne, hogy a valóság, az ember világa s benne az ember — átalakítható. E hit nélkül viszont bensőleg széthull: csalódott, magát csak napról napra fenntartó, a lét gondjaiba besüppedt lénnyé válik, s mint ilyen, másokat is csak csalódottságra, távlatnélküliségre, a napi létet vonszoló engedelmességre nevelhet. S minden elrontott dolgáért azzal vigasztalhatja magát: ilyenek voltak a körülmények. Ahelyett, hogy megpróbálná a körülményeket alakítani.

Éppen ezért: a társadalmi légkörnek, a közgondolkodást alakító tényezőknek kell először valóban szabaddá, élővé, vitát s ellenvetést is tűrővé válniok, ha azt akarjuk, hogy az ember tömegeiben és egészében vállalkozni merjen, tudjon arra, amire a Menyegző ifjú párja vállalkozott: mert kiválni a lakodalmasok tömegéből, merte elhatárolni magát tőlük, s egymás kezét fogva, örök szövetségre szántan, merte a legszilajabb álmot álmodni: a rend megszületését, a hajnalhasadást. És mert mindezt merte: tulajdonképpen győzött is: hiába fenyegette hátukat „a tengert utánzó táncosok lendülete”: ők szobormereven fordultak „arccal a tengernek”, a tenger nászajándékára: a szebb és igazabb jövőre várva.

JEGYZETEK

1. Formiateremtö elvek a költői alkotásban. Akadémiai Kiadó, 1972.

2., 3. Maróti Lajos: A múló jövő nyomában. Magvető Kiadó, 1971.

4. Nagy László: Ég és föld. (Mikrokozmosz-füzetek.) Szépirodalmi Kiadó, 1971.

5. H. Hiebsch — M. Vorwerg: Bevezetés a marxista szociálpszichológiába. Kossuth Kiadó, 1:987. Szczepanski: A szociológia alapjai. Kossuth Kiadó, 1968.

6. Világosság, 1971. július.

7. „Próza, ritmikus próza — vers, szabad vers” (Formateremtő elvek a költői alkotásban)

8. Hankiss Elemér: Az irodalmi kifejezésformák lélektana. Modern Filológiai Füzetek 7., Akadémiai Kiadó, 1970.

9. A. Grusin: A vélemények világa. Kossuth Kiadó, 1971.

10. J. A. Richards: A képzelet (Strukturalizmus I. 86.) Modern Könyvtár, Európa Kiadó, 1971.

11. Ungvári Tamás: Poétika (153. 1.)

Gondolat Kiadó 1967.

12. H. Hiebsch—M. Vorwerg (i. m. 52. 1.)

13. József Attila: Irodalom és szocializmus (233. 1.) Kossuth Kiadó., 1967.

14. H. Hiebsch—M. Vorwerg (i m. 33.1.)

358