Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - Farkas Imre: Háromszor kell az ember
mondták, farkas van a nádban, de én sosem láttam. Ilyenkor a nagyobb testvérek tanították velünk otthon a betűvetést. Tavasztól őszig mezítláb jártunk, ha por volt, ha sár. Az iskola kútjánál mostuk meg a lábunkat. Csak négy osztályt végeztem el. Délelőtt, délután. Nagyon sokat szomorkodtam, amikor nem járhattam tovább. Olyan bánatosan néztem az iskola ablakait, ha véletlenül arra vitt az utam. Elképzeltem, milyen jó lenne bent ülni a többi gyerek között. Édesanyám vigasztalt. Ne sajnáld kislányom. írni, olvasni már jól tudsz. Hát aki még ennyit sem jár ki. Lásd be, kell a kereseted a staférra meg a házra. Nagyon takarékos volt szegénykém. Kuporgatta a keresetünket, hogy mindent elrendezzen, amire elérkezik az idő. Amikor bekerültünk a faluba, édesapám még gorombább lett. Részegen jutott eszébe minden sérelme, és édesanyámon akart érte bosszút állni. Minket soha nem bántott. Egyszer kést dobott édesanyám felé, beleállt a kemence oldalába. Józsi bátyám azt mondta, ki ne vegye onnan senki. Nagyon haragudott édesapámra. Lássa csak meg józanon, miket csinál, ha részeg. Amikor kijózanodott, mindig megbánta, hogy milyen volt hozzánk. Ilyenkor mesélgette el szegénykém az életét. Heten voltak testvérek, nála csak egy a fiatalabb. Az apját nem ismerte, kocsmai verekedésben szúrták agyon, az anyja akkor halt meg, amikor az utolsó gyerek született. Sem az apját, sem az anyját nem emlegette. De ha a doktornéról beszélt, mindég elérzékenyedett. Mert az úgy volt, hogy a gyerekkorát parasztgazdáknál töltötte tanyán. Béres volt. A jószágokkal aludt az istállóban. Már nagyobbacska volt, amikor a doktorék magukhoz vették. Ez akkor történt, amikor majdnem agyonverte a gazdája. Elveszett az istálló kulcsa. A gazda megparancsolta, adja elő. Hogyan adhatta volna? Hiszen nem tudott róla semmit. Kötelet kötöttek a lábára, és felhúzták a kútágasra Lógott fejjel lefelé, a gazda meg a két fia kötéllel verte. Amikor elszédült, föllocsolták. Azt mondták, addig verik, míg elő nem adja. Féltek, hogy beereszti a betyárokat. A vége az lett, hogy szegény édesapám majdnem belehalt a verésbe, orvost kellett hozzá hívni. Amikor kitavaszodott, hordták a dudvát, rátaláltak a kulcsra. Valamelyik ló lecsaphatta a szögről a farkával. Esztendő végén az orvos magához vette édesapámat. Asztali katonája lett. Taníttatták. Édesapám élete végéig megőrizte tiszta gondolkodását, pedig 91 évet élt meg. Szépen írt, olvasott. A doktoréktól ment katonának is. Amikor szabadult, már nem élt a doktornő. Meghalt nemsokára a doktor is. Édesapám ekkor már parádéskocsis volt valamelyik uradalomban, mert a doktor nem vette vissza. Mesélte, akármennyire is futottak a lovak, ő leugrott, meg vissza is ugrott a kocsira. Anyjáról, apjáról, soha nem volt egy szava sem. Hozta a postás a járulékot. A háromszáz fölötti 6 forintot odaadtam. Bevétel Kiadás Maradt 1435 Ft Meszelés 50 Ft Járulék 300 Ft Festés 550 Ft A gyerekektől 600 Ft Mész (és még valami) 30 Ft Összesen: 2335 Ft Borravalók 36 Ft Adó 100 Ft Közszükséglet 285 Ft összesen: 1051 Ft Kezdem a júniust 1284 forinttal 09
