Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - Farkas Imre: Háromszor kell az ember
Hosszú asztalokat terítettek, ahhoz ültek a kisasszonykák. TJszályos szoknyában jártak. Ha nem sikerült a fagylalt, nekünk adták. Vasárnaponként „kisasszony őst” játszottunk. Feltűrtük elöl a bőszoknyát, hátul hosszú maradt, mint az uszály. Nagy dicsőség volt kisasszonynak lenni. Karácsonykor disznót vágtak édesapámék. Kicsi volt, jó részét annak is elküldözgették kóstolóba. A kóstoló olyan, mint a tartozás, meg kell adni. Egy szál hurka, egy szál kolbász. Annak akitől kaptuk, annyit, amennyit adott. Ilyenkor mindég vendégeket hívtak a vacsorához, pedig voltunk mi odahaza elegen. Édesanyám befűtötte a kemencét, telerakta a tepsiket hurkával, kolbász- szál, pecsenyehússal, az egyik sarokba a velőt rakta. Amikor kisült, fölrakott mindent az asztalra. Mi, gyerekek a padkán vagy a kisasztalnál ültünk. Jó sok kenyeret ettünk hozzá, s amikor elfogyott, hallgattunk. Nem rizst, fehér kukoricát töltöttünk a hurkába. Másnapra csak a szalonna, a négy sonka, a tepertő meg a zsír maradt. Zsír kevés sült, mert a kinti munkához sok szalonna, kellett. Már amilyen sok jutott abból a kis malackából annyi embernek. Dohánykapáláskor ciberét, üres borsólevest, bablevest, köleskását — a tetejét hagymás zsírral szórta meg édesanyám — és krumplit ettünk. Bevételek Kiadások Pestről maradt 800 Ft Kiscsirkékre 100 Ft Három havi járulék 900 Ft 100 tojás 100 Ft A gyerekektől jött 400 Ft Pétisó 100 Ft Összesen: 2100 Ft Tapasztás 60 Ft Közszükséglet 305 Ft Összesen 665 Ft Kezdem a májust 1435 forinttal MÁJUS Nehezen kapok lábra. Kifárasztott a pesti tél? A lábaim, ha kicsit megpihenek, nem akarnak hajolni, és a nyakereim fájnak. Eddig még minden nap be kellett fűteni, de lassan már javul az idő. A csoporttól itt voltak az emberek, és szépen elvetették a kukoricát. A sógor még idejében elszórta a pétisót, azt is jól befoga- solták a földbe. Hétfőn szép csendes eső esett, majd csak eljön a jó idő. Minden kikelt, a krumpli kövéren női, A dinnyemagot két héttel korábban vetettem, mint tavaly, annak is kelnie kell már hamarosan. Apránként beloptam a palántálást, paradicsomot, káposztát, és elvetettem a fűszerpaprikát. A szőlő szépen kihajtott, majdnem minden tőke mutatja a termést. Elővettem a szőlőkönyvet, azt írja, ha a hajtások elérik az arasznyi hosszúságot, permetezni kell. És mert a két pirosvesszős tőkén két beteg levelet találtam, azonnal megpermeleztem 75 százalékos bordói lével. Van egy jó kis cirokseprűm, azzal csapkodtam be alulról is a leveleket. Kezdeni kellene a meszelést, de nem lehet meszet kapni a faluban. Ildikó, szemben lakik és nagyon készséges hozzám, ha kútra kell menni, ha bevásárolni valóm akad, vállalta, hogy bemeszeli az ólat. Ügy látom, nem haragszik, amiért nem adtam kölcsön télire a disznóólát. Csináljátok meg, Ildikó, az a rendje- módja annak, ha romlik valami. Két mester is van a családban, ne engedjétek, hogy összedőljön. Ügy is lett, megcsinálták takarosra az övékét. 306
