Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - Farkas Imre: Háromszor kell az ember

A ház hátulját, elejét és a végét majd magam meszelem be két sorjával. Az első mészbe jó bőven teszek homokot, különben leperegne. Amikor megszárad, rámegyek a második sorral. A gang meg a konyha izgat jobban, de ezt már nem merem vállalni. Ha nem kérne sokat, megfogadnám rá a festőt. Van itt egy asszony a faluban, gyorsan, meg szépen dolgozik, nem is kérne sokat, de amióta a festő följelentette, nem mer munkát vállalni.

Vizi szomszéd volt olyan kedves, hozott a városból meszet. Acskós mész jó lesz-e? Jó, csak legyen vagy 30 kiló. Aztán mégse acskós lett. A telepen elakadt egy teherautó, Vizi szomszéd mentette ki a Zetorjával. Azt mondta az a koma, aki a telepet vezeti, ő ezért előnyben részesíti a szomszédot. Mit akar venni? Van-e még abból az acskósból? Van, de tud ő még annál is jobbat. Mert az acskós köves is, drága is, 2 forint 20 fillér kilója, emez meg csak 70 filléri és nem köves. Így aztán került jó meszem. Vizi szomszéd még a fuvarért sem fogadott el pénzt, hiába erőltettem Majd ha szedjük a meggyet, átjön a néni segíteni. Mert ha exportra adja el valaki, nem veszik át levelesen.

Ügyes ember ez nagyon. Olyan, mint a tűz. Állandóan dolgozik, üzletel. A testvérei elhaltak, rámaradt a tanya meg a föld. A tanyát lebontotta, ezt a villát építette belőle itt a szomszédunkban. A telket sokkal előbb megvette. Azon iparkodott, hogy a földjeit mind behozza a faluba. A tízből legalább hat itt van a ház körül. Sokáig csúnyán néztek rá, amiért nem lépett be a szövetkezetbe, aztán békén hagyták.

Egyszer volt harag köztünk, még az uram életében. Apánk rákiabált Dávidra, hogy a jószágokra jobban vigyázzanak. Annyi a jószág azon az udvaron, hogy megeszi a fejüket. Tehenek, hízók. Tizenegy anyakocát állított be a múlt évben, lett azoktól több mint száz malac. Két mázsa rántanivaló csirkére kötött szerződést. Két éve bolgárkertészetet csinált, de az nem vágott be. Valamiért a nyakán maradt a paprika, meg a sok paradicsom. A jószágokkal etette föl. Vele nem bánnak ki, mondta nevetve, amikor a káposztáját sem vették át. Egy részét elosztogatta ingyen, a többit levermelte és eladta tavasszal a katonaságnak.

A következő évben 50 hízóra szerződött le. (letető szerkezetet állított be. Babot meg krumplit termelt. Vásárolt valakitől egy használt Zetort, azzal munkálta be a földjeit, merthogy ő bizony a tsz-hez nem fordulhat. Villanydarálóval készíti a darát és a herelisztet. Csöveket szerzett, kutat fúratott, hogy a szárazságtól se kelljen félnie. Egész éjszakákon át öntözi a paprikát, a babot, legújabban meg a virágot, mert most azt találta ki, hogy virágmagot termeszt. A Zetor árából vásárolt három szép csikót. A ló alkalmasabb a kerti munkára, nem tapossa le annyira a földet. Közben még a központi fűtést is beszereltette. Leginkább családi erőből, mert a gyerekeit, akik nem akarták vállalni a paraszti életet, szerelőnek adta. Vidám, dolgos, sürgő-forgó ember. Ha néha elhibáz valamit, nem szomorkodik miatta sokáig. Majd legközelebb jobban sikerül, mondja, és már bele is vágna az új vállalkozásba, ha a felesége nem csitítaná. Mit akarsz még? Elmúltál ötven éves, és semmit nem láttál a világból. Maholnap fölbukunk, mi öröm volt az életünkben? Nem baj, édesanyám, majd csöndesít- jük a menetet, ígéri, de nem nagyon látni.

Nem haragtartók. Hamar megbékülnek. Dávid kezdte. Beviszem én a piacra, Mariska néni, nem is kell fizetni. Majd visszasegítik. Ügyis kell valaki az árpát föladogatni. De ahogy a szövetkezetbe beléptünk, kikopott apánkból. Hiába akartam kifizetni a fuvart, sosem fogadta el. Majd ledolgozzák néni. Nem veszünk össze. Mert nagyon rá van utalva a munkáskézre. Be van fogva náluk

307