Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - Farkas Imre: Háromszor kell az ember
Áthoztuk a fészkeket, de nem lett hozzájuk sok szerencsém. A három kotló alól összesen 19 csirke lett. Ennyit egy alól is elvár az ember. Nem a kotló taposta őket agyon, magtalanok voltak a tojások. Ha itthon maradok, átlámpázom őket és a fiatlanokat fiasokkal pótolom. Piros is megtehette volna. Nem is értem, mért hanyagolta el, de szemrehányást ezért sem tehetek. Annyi dolog mellett, amivel ők bajmolódnak, örülhetek, hogy a tyúkjaimnak szállást adott, nemhogy még követelődzek is. Ha nem akarunk csalódni az emberekben, nem szabad sokat várni tőlük. De hogy ezt is nyolcvan évesen kellett megtanulnom! Kifizettem a 100 tojás árát, mert egy negyedik tyúkot is megültettem, és még 43 naposcsibét vettem a keltetőből. Ne 3—4 kiscsirkével járjanak azok a kotlók. Betelepítettem őket a nyárikonyhába. Be is fűtök rájuk, mert fázó csirkének csak a hangja nő. De az akkorára, hogy nem lehet tőle megmaradni. Fontos, hogy itthon vagyok. Majd vigyázok én eztán mindenre. A másét nem kívánom el, a magamét ápolgatom, őrzöm. Ha meg rászorulnék valakire, nem várom ingyen a segítséget. Hanem egy kicsit majdnem későn jöttünk haza. A szőlő már kifakadt. Van itt vagy harminc tőke az udvarban, meg a kerítésen túl. Tavaly fordultak termőre. Az utolsó órában sikerült megmetszenünk. Sokáig csorgatták a levet metszés után, tócsa állt alattuk, mintha vödörnyi vizet öntöttek volna oda. Talán nem sínylik meg, hogy nem a dolgára, hanem a kényelmére gondolt a gazda. De az új elnöknek máris hasznát látom. Ö az, aki főagronómusból lett elnök. Fiatal, de nagyon igyekvő. Es nem iszik. Pletykálnak ugyan rá, hogy elmegy a városba, ha rászomjazik, de rosszat mindenkiről lehet mondani. En még azon sem csodálkoznék, ha megtenné. Az elődje sem volt iszákos. De a 20 év alatt annyi vendég fordult meg nála a járástól a minisztériumig, hogy ha mindenkivel csak fél kupicányit iszik meg, akkor is rá kellett volna szoknia az italra. Na de ez az új elnök végre kivitte, hogy már a háztájikra is jut őszidőben eke. Nem sokkal megérkezésünk után jó porhanyós földbe került a krumpli, a hagyma, meg a cukorborsó. A borsóból csak két rónát vetettem. Majd ha kikel, vetek még ugyanannyit. így mindig lesz friss borsóm. Amikor rendbe tettük az egérdúlta konyhát meg kamrát, a járatokat eltömtük téglával, sárral betapasztottuk, a fiamnak is letelt az ideje. Hozott még 50 kiló pétisót, két kanta művizet az utca végiről, bevásárolt, aztán elutazott a reggeli vonattal. Egyedül maradtam hosszú időre, csak a levél jár három felé is, három felől is. Ahogy jövök hazafelé, mert elkísértem a partig, látom ám, hogy a házat mennyire megviselte a tél. Tenyérnyi foltokban mállik a mész. Jött éppen a postás, üzentem tőle a nővérem vejének, jöjjön, vegyük számba, mi tennivaló kerül. Jött is hamarosan a sógor, és megígérte, amint dolga engedi, lefejti a megbuggyant falat. Jó polyvás sárral körültapasztja, és ha megszárad, bemeszeljük. Költség, igaz, de ezt minden tavaszon elkívánja a vert fal. Másképp felmondaná a szolgálatot. Tizenöt forint órabért fizetek a sógornak, de nem sajnálom tőle. Olyan rendesen dolgozik, mintha a sajátját gondozná. Kérted a földet, sógor, harmadában. Ha még mindig úgy gondolod, lehet szó róla. Őszi szántást kapott, jut rá pétisó is, nem járnál rosszul vele. Vállalom, nénje. Kicsit megfújja a szél, aztán már jön is a téesz és veti. Mekkora darab? Ezer szögöl? Semeddig se tart a munkálása. De háromszor kapáld ám meg. Tavaly csak kétszer kapálták, dehogy kapálták, ütögették, és csak fél termést hozott. Embermagasságú volt benne töréskor a gaz. Meglesz, nénje. No, ha meglesz, 304
