Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - Héra Zoltán: Rögtönzések egy kőszigetnek (vers)
HBRA ZOLTÁN Rögtönzések egy kőszigetnek Szemben egy halovány vonal Hajnal Szardínia partjai előtt Bújj elő, ragyogj fel, köszönj rám, fogadj engem. Voltak híres hajnalok, tüzpartok, sugárdueok, káprázott szavam, szemem. De nem úgy, hogy most már ez legyen, hogy hallgass és húnyj a vizeken, s azt se lásd, hogy érkezem hozzád a tengeren. Térdelj fel, ágaskodj, meredezz, bokrosodj. Nagy íven, verő íven hajolj át csendeden. Volt már feszülés, tárulás, kőközön, hóperemen átszólás, átlángolás. De nem úgy, hogy most már így legyen, magamban én, magadban te — csonkok a tört vizen. Ott a sirályok fénylesen, hét sirály: hét lelkem, hét fehér kísértetem. Valami dalt nekik — nekem. Kezdeném,, s sokra nem viszem: a sötét ül most nyelvemen? Nem úgy, hogy mindig így legyen földön, égen, tengeren! Hívj ki, célozz meg, vívj velem, toriadj élekkel ellenem. Voltak ütések, szúrt sebek, 297
