Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - Héra Zoltán: Sírsziget, Garibaldi (vers) - Héra Zoltán: Nyárvég (vers)
tépő éjek, vak reggelek, hang, mely fellobbant s kialudt, véres álom, mely nappalba nyúlt. De nem úgy, hogy most már ez legyen! Hitess csodát, csináld csodát, úgy, úgy: ragyogj ki hirtelen. Zöld arany, majd kék arany, a szikla-fejszék csokra fenn: sújts csak a sújtó vizeken. Hét sirály, hét életem: hasíts meg, hasadj velem. Légy szavam csöndes tengeren. Hadd tudjam meg, hogy érkezem, teli a teli vizeken. „Értetek, de nem ezért, nem e bálvány percekért, hogy ide tereitessetek s árnyamra úgy nézzetek, mintha volnék én fölöttetek, atyátok, istenetek. Halak hemzsegnek, dél dereng, a vércse most kiszáll. Egyedül s seregemben, a százszor száznapi menetelésben, döntve ragályba, űzve mocsárba, verve az ocsmányt szennyeiben, csontra vetkezve már akkor ott, elevenen, igen, ón egykor értetek. De nem azért, hogy hozzám így jöjjetek. Vizek harsannak, gáton, gázlókon csuromhab szügyek, párás nyerítés, csörgő sörények, cikázó szemek — veres ingemben, piros időmben én akkor ott, veletek. Most is úgy, soha fent, soha fent: veletek, közöttetek.” Sírsziget, Garibaldi Nyárvég Itt már a nyárvég, sűrű az árnyék, áll a tó árván — sugaras márvány. Nézd csak az estét: millió emlék száll el fehéren őszies égen. 298
